Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - Felelősség és szükségszerűség 1. [r.]

390 vezér" szerepe a mohácsi ütközetben és Görgey tábornoké Világosnál. Az események szükségszerűsége annál inkább növekszik, mennél inkább előtérbe lép a tömegnek jelentősége valamely történelmi periódusban, aminek konkrét példájakép elég egy pillantást vetni arra a tragikusan reménytelen küzdelemre, amelyet forradalmi hullámok sodra ellen a legnagyobb egyéniségek is mindenkor hiába folytatnak. Ilyen időkben az egyén helyett mindenütt a tömeg a reális történelmi tényező: a szükségszerű történelmi eseményt nem egyéni okság, hanem tömegokság határozza meg, amelynek kényszerű tárgyilagos fonalai közt az elkerülhetetlen cselekményeket valaki mindenkép elköveti. A cselekvőnek konkrét személyisége azonban a cselekmény szempontjából mindenkor közömbös: hiszen azt, aki itt az ár ellen akar úszni, úgyis menthetetlenül elöntik a hullámok. A tömegokság állandó és mindinkább kizárólagos uralma jellemzi minden nagy történelmi kultúrának azt a hanyatló korszakát, amelyre Spengler a civilizáció sokfélekép használt és elhasznált kifejezését alkalmazta.8 Ide tartozik mai korunk is, amely már éppenséggel hanyatló civilizáció. Korunk uralkodó politikai formája, a demokratikus parlamentarizmus az a szerkezet, amely a tömegokság szabályos érvényesülését van hivatva biztosítani: nemcsak annyiban, amennyiben a parlament a választók nagy tömegeinek, illetőleg a belőlük kinőtt politikai pártoknak akarati diszpozicióit képviseli, hanem annyiban is, amennyiben ez a szerv és a benne gyökerező végrehajtó hatalom a társadalomban kialakuló tényleges hatalmak — a „közvélemény" vagyis a sajtó és a kisebb-nagyobb társalalmi érdekcsoportok — tömeges hatásának is állandóan ki van téve. A mai politikának irányadó hatásai általában nem felülről, államférfiúi iniciativából, hanem alulról, a tömegcsoportokból erednek: nem egyéni hatások, hanem tömeghatások. A mai politika úgyszólván e tömeghatások mathematikája. A mai politikus pedig többnyire valóságos szeizmográf, mert általában azon van, hogy mentől hívebben fejezze ki a demokratikus társadalomban kialakult hatóerők pillanatnyi eredőjét, hogy mentől érzékenyebb intuícióval határozza el magát arra a cselekvésre, amely a pillanat mechanikus determinációjában tömegoksággal adva van: amely objektíve szükségszerű. Az államférfiaknak ez a függő helyzete erősíti ugyan az úgynevezett politikai felelősséget, viszont a felelősségnek egyéb formáit kiküszöbölni látszik. A politikai felelősség érvényesül, mert azokat a személyeket, akik a mögöttük álló tömegerőket nem fejezik ki pontosan, csakhamar elejtik — és azt a formális hatalmat, amely a társadalomban kialakult tényleges hatalommal 8 0. Spengler, Der Untergang des Abendlandes. B. I. S. 44.