Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1923 / 1-4. szám - Felelősség és szükségszerűség 1. [r.]
391 nem azonos, előbb vagy utóbb szükségkép elsöprik az események.* Viszont éppen ezért csökkenni látszik az államférfiak felelőssége, mert hiszen joggal azt lehet mondani, hogy a mai államférfi voltakép szimbólum: hogy személyében legtöbbször csak esetleges kifejezője a történelmi szükségszerűségnek, amely a tömegek nehézkedésének eredője — és hogy helyén képzeletben bárkivel helyettesíthető, mert bárki ugyanazt tenné az ő helyében. III. Mindebből — úgy látszik — csakugyan az következik, hogy a mai politikus nem felelős. Nem felelős azért, hogy része volt a borzalmas világháború előidézésében; nem felelős azért, hogy viszszataszító és eszelős forradalmi mozgalmaknak állott élére; nem felelős azért, hogy a jog és az igazság helyett az erőszak és a gyűlölet szellemében diktált kárhozatos békefeltételeket — és nem felelős végül azért sem, hogy mindazt a rombolást, amelyben ekkép részes, bölcs, bátor és határozott kezdeményező lépésekkel útjában megállítani meg sem kísérli. Ő nem felelős, legalább is ő ezt igyekszik bizonyítani, mihelyt szóban vagy írásban megemlékezik működéséről: és a közvélemény többnyire egyetértő hallgatással tanúskodik mellette. Ámde van ellenvélemény is! Francesco Nitti érdekes könyvben vonja felelősségre a történelem ítélőszéke előtt azokat a férfiakat, akik a párisi úgynevezett békekonferencián Európa győzelmes hatalmait képviselték; és szembeállítva őket azokkal, akik száz évvel előbb a bécsi kongresszuson a „reakciós" abszolutizmus szóvivői voltak: úgy találja, hogy az erkölcsi mérleg elszomorító sülyedést mutat.10 A történelem filozófusa vitába fog szállni Nittivel. Arra fog rámutatni, hogy a két békeműnek „légüres térben" való összehasonlítása értelmetlen és hogy ha visszahelyezzük mindkét tárgyaló csoportot a maga igazi légkörébe, az egyenetlen fényhatások ki fogják egymást egyenlíteni. Igaz — úgymond, — hogy a „napóleoni Franciaország" megbüntetésére, vagy megalázására nem gondolt senki és hogy a győztesek beérték Napóleon eltávolításával, hogy ezzel szemben II. Vilmos eltávolításán felül a demokratikus Németország megcsonkítást, megnyomorítást és 9 A politikai felelősség az alkotmányos formák szerint a szuverenitás névleges birtokosának — a törvényhozó hatalomnak — szellemében való kormányzást volna hivatva biztosítani. (V. ö. Concha, Politika. I. 2. kiad. 590. old.) A mai parlamentarizmusnak általunk fent előadott viszonyai azonban a politikai felelősség révén az éppen ható tényleges hatalmak „szellemének" érvényesülését biztosítják. 10 Francesco Nitti, Európa hanyatlása. Magyar ford. 1923. (Pallas kiad.) I. fejezet.