Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A magyarság és a magyar társadalom jelleme

381 könnyebb legyen, másfelől együtt is érez mindazokkal, akik hasonló szegény sorsban küzködve törekednek előbbre jutni, a munkással, de egyúttal minden szegény emberrel. Természetes, hogy az ilyen érzelmű egyén fokozottan érdeklődik minden szociális tömegkérdés iránt s a tömeg jóléte, az egyes emberek létföltételeinek abszolút biztosítása, társadalmi egyenlősége s egyedül tehetségei, ügyességei folytán való kiválhatása alapján képzeli el a földi társadalom speciális elrendeződését, az államot. Az ipar és kereskedelem nagyarányú fejlődésével együtt jelentkeznek az ipari és kereskedelmi kapitalizmus túlzásai is, mert ugyanaz a kereskedő-osztálybeli, aki míg kezdő ember, erős szociális érzésekkel van tele, amint meggazdagszik, az új szerző mohóságával törekszik vagyonát gyarapítani s alkalmazottait, az ipari és kereskedelmi munkást erősen kihasználja. A külföldhöz hasonlóan nálunk is a kereskedőosztályból származó exaltáltabb egyének állnak tehát a főváros mindjobban szaporodó ipari és kereskedelmi munkásosztályának élére s igyekeznek annak nagyobb jólétet s politikai jogokat kivívni. A sztrájkok és az ezirányú politikai izgatások a kilencvenes évektől kezdve vesznek nagyobb arányokat. A szocialista törekvéseket erősen támogatják és tudományosan is megalapozni igyekeznek a Huszadik Század racionalista doktrinérjei, akik gyakorlati érzéküknél fogva már korán keresik a közpolitika terén való érvényesülésüket. Közöttük nem egy vagyonos kereskedőcsaládból származó akad, mert az eredeti szociális hajlamok fölújulnak az újabb nemzedékben, amelyben már nincs meg az új szerző mohósága. így ugyanakkor, amikor elfogadják az apáik által megszerzett jólétet, másfelől hajlamosak arra, hogy teóriában vagy a gyakorlati politika terén rokonszenvükkel a szegényebb néprétegek felé forduljanak. Amíg az ipari és kereskedelmi osztálybeliek nagy tömege a liberális eszmemeneten túlmenve, szociális eszmék és életfölfogás mellett tör lándzsát, velük szemben a már meggazdagodottak a kormányzópárttal és azokkal szövetkeznek, akik hozzájuk hasonlóan a megszerzett vagy öröklött vagyont és hatalmat meg akarják tartani. E szövetkezés azután óriási arányúvá növeli a kereskedői életfölfogás harmadik nagy eszméjét: az imperializmust. Mert az imperialista érzelmek megvannak ugyan mindazokban, akik a hatalom birtokában vannak, a kormányban, a katonaság vezetőiben, a vagyon birtokosaiban, de nagyarányú aktivitásba leginkább csak akkor mennek át, ha a hatalomban intenzive résztvesznek a kereskedő osztálybeliek is, akik eredeti hajlamaiktól indíttatva, imperiális érzelmeiket azonnal cselekvésekbe viszik át. A kereskedő par excellence imperialista úgy érdekeinél, mint érzelmeinél fogva. Minél több és minél nagyobb piac áll rendelkezésére, annál könnyebben tudja árúit elhelyezni s annál könynyebben tesz szert nagy haszonra. Különösen az új, kereskedelmi-