Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A magyarság és a magyar társadalom jelleme

379 természetes hajlamainál fogva, méltán és büszkén mondhattunk kitűnőleg magyarnak! A jogéletnek a nemzeti élettel nálunk a szokottnál még szorosabb kapcsolata folytán közpolitikánk terén is a kereskedői szellem kezd mindinkább érvényesülni. A régi magyar jogászi és politikai élet a fennálló konkrét viszonyok folytonos mérlegelésén nyugodott. Megtanította erre a magyarságot az idegen hódítókkal s az idegen uralkodóházzal való évszázados küzdelme is, amely kényszerítette, hogy ősi jogait föl nem adva, becsülettel kiegyezzen a hatalmasabb ellenféllel. A 70-es évektől kezdve azonban a magyar társadalom mind kevertebb volta miatt osztályszerű elvek és érzelmek kezdenek uralkodni egész politikai életünkön. Az Alföld magyarsága szigorúan ragaszkodik a 48-as függetlenségi eszmékhez és alkotmányhoz, mert ezek őt földhöz és politikai hatalomhoz juttatták. A parlamentbe tehát azokat küldi, a társadalmi vezető pozíciókba azokat helyezi el, akik velük egyérzelműek, mert közülük nőttek ki, vagy azokat, akik a nép érzelmeihez hozzá tudnak férkőzni, nem egyszer a vidéki társadalomban mélyebben nem gyökerező fővárosi ügyvédeket, A „48-as eszmék" szigorú követése a függetlenségi harccal való kapcsolatuk folytán az uralkodóházzal meg nem alkuvó intranzigens magyarság képviseletévé lesz. Vele szemben az 1867-es kiegyezés hívei a mérsékletet hangoztatják s a másik felfogást követők szemében a megalkuvásnak s a vele járó jólétnek kifejezőiként szerepelnek. A nemzet új zömének érzelmeivel szemben az uralmon levő kiegyezéses párt csakis úgy tudja uralmát fenntartani, hogy alig egypár év múlva külön kiegyezést köt az ellenzék mérsékeltebb részével s az uralmat ezekkel egyesülve tartja fenn továbbra is. Az összeolvadás után a kisebb, de harciasabb, hatalomvágyóbb és életrevalóbb rész veszi át a vezetést, s a Deák-párt és hívei, a régi magyar viszonyokban még erősen gyökeredző felfogásukkal, háttérbe szorulnak Tisza Kálmánnal és híveivel szemben. Az új hatalmi alakulás emberei, mint fiatalos, fogékony emberek, vonzódnak ahhoz a világszerte s különösen a győztes Németországban uralkodó felfogáshoz, mely szerint egy ország boldogulásának és virágzásának első feltétele a nagyipar és a nagyobbszabású kereskedelem. Ezeknek nagyarányú fejlesztése kettős súllyal esik tehát latba. Természetesen az irányzatnak megfelelően fejlődnek tovább a kor általános eszméi is. A kereskedői életfelfogás és eszmevilág azonban nálunk — nem úgy, mint a nyugati országokban, ahol az évszázados lassú fejlődés az egyes foglalkozási ágak közt egyensúlyt teremtett — a 70-es években még határozottan idegen s a nemzeti charaktert ha részben továbbfejleszti is, rohamos térfoglalásával az eddiginél még jobban szétbontja. Az egyenlőség, szabadság és testvériség eddig uralkodó eszméi akként magyaráz-