Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A magyarság és a magyar társadalom jelleme

378 járó bonyolultabb életviszonyok mind jobban és jobban megkívánják a jogi tudás állandó segédkezését. A vidéki német polgári elem helyfoglalása a magyar jogászvilágot charakterében inkább csak kiegészítette, neki mélyebb, tudományosabb alapozottságot adott. Igaz ugyan, hogy a kiélezett eszmék (különösen az egyenlőség, szabadság és testvériség eszméi) iránti polgári hajlamok ezt a jogi tudományosságot sok általános érvényűnek látszó racionális elemmel vegyítették a régi magyar józan, a konkrét viszonyokkal jobban számoló jogászi felfogás rovására. A nagyvárosi polgárságnak a jogászi pályákra való benyomulása azonban nem csupán a racionális gondolkodást erősítette, de a nemzeti szempontoktól mindjobban távolodó, egyoldalú életfölfogást is. Az új életfölfogásnak egyik föltűnő jele az 1878-ban elkészült büntetőtörvénykönyvünk, amely nemzetfölötti racionális eszményekből indulva ki, a polgári, igen egyoldalú érzelmek érvényesülésének tág teret enged s az ipari és kereskedemi élettel kapcsolatos bűnözéseket enyhén bírálja el, de ugyanekkor nem számol a magyar alföldi ember jellegzetes tulajdonságaival s a virtuskodásokból, verekedésekből stb. származó bűnözéseket rendkívül szigorúan bünteti. Nem találunk ilyen eltolódásokat a magánjog terén, amely közvetlenebb, konkrétebb voltánál fogva mindig közelebb állót a nemzet szívéhez, de hovatovább itt is előtérbe nyomul az általános, nemzetfölötti szellem s polgári törvénykönyvünk tervezetében az idealisztikus felfogás uralkodik s a tervezet indokolása finom elemzésekkel van tele. A szintézis helyett az analízisre, a konkrét, a nemzeti helyett az absztraktra, általánosan emberieknek látszó eszmékre való hajlam — amely a jogtudomány terén oly finom elméket termelt ki nálunk, aminők Plósz, Grosschmid és Concha — bizonyos fokig elősegítette, hogy a további nemzedék önkéntelen vonzódást érezzen s közeledjék azokhoz, akik kereskedői családokból származva ezt a hajlamot egyenesen nemzetfölöttiségbe, szélső racionalizmusba, materializmusba, ad absurdum menő finom kiélezésekbe játszották át. Ilyenek voltak a Huszadik Század körül csoportosulok: Pikler, Jászi és számos társaik. Jogi társadalmunkban és tudományosságunk terén mindinkább előtérbe nyomul a felületesség s az ötletest, a finom kihegyezések, paradoxonok keresését, a még nyelvben is különcködést összetévesztik az eredeti, mély szellemmel s könnyedén mindjárt zseniálisnak kiáltják ki. Az alaposabb tanulmányokat kívánó államtudomány helyett a szociológia lesz jogi társadalmunk divatos tudománya és szinte hemzseg a sok fiatal „zseniális" szociológus. Nemzeti életünknek épp abban a részében látjuk beállani e változást, amely három nagy állam jogászunk: Széchenyi, Kossuth és Eötvös révén, a nemzeti jellem egységének korában, oly pompázó virágzásra tudott jutni s amelyet régente a nemzet