Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A magyarság és a magyar társadalom jelleme

373 alkotmányát az új eszméknek, illetve az új, városi és polgári érdekeknek megfelelően kell kiegészíteni. Az új eszmék rohamos árja s az, hogy a magyarság mindig hajlamos volt a végletekbe menő érzelmekre s így a büszke rátartósságot, az ősi jogokhoz való erős ragaszkodást spontán nagylelkűség váltja fel, létrehozza a 48-as alkotmányváltozást, a jobbágyok felszabadítását s a polgári jogok széleskörű kiterjesztését. A 48 körüli és utáni események azután sok tekintetben mássá alakítják az eddig igen szilárd alapokon nyugvó, évszázadokon át kialakult magyar jellemet. így az új eszmék nyomában járó reálisabb gondolkodás, a 40-es évek gazdasági reformjai nem csupán mind nagyobb és mind hatalmasabb polgárságot teremtenek, de rohamosan mássá formálják a vidék, képét is. A vasút lehetővé teszi a gabona elszállítását, a folyók szabályozása sok és kitűnő termőföldet szabadít fel, a levetés nagyobb haszna miatt a legelők feltöretnek és sorra kerül a belvizek lecsapolása is. Alig egypár évtized alatt Magyarország képe teljesen megváltozik, s bár az új, földműves kultúrában a nívóra nézve a művelt nyugathoz közelebb lévő Dunántúl most is előljár, az Alföld, különösen a Tiszántúl, a föld kitűnő termő volta miatt gyorsan eléri, sőt bizonyos tekintetben túlszárnyalja. A foglalkozás országszerte való gyors átalakulását nyomon követi a nemzeti jellem gyökeres átformálódása, amely annál gyorsabb s annál mélyrehatóbb, mert a földművelés, mint másodsorban való foglalkozás, eddig is hatott a nemzeti jellem kialakulására. A földművelés, ha könnyen és békésen összefér is az állatenyésztés, a vadászat és halászat foglalkozásaival s aránytalanul közelebb áll hozzájuk mint az ipar és kereskedelemhez, mégis sok tekintetben különbözik ezektől és speciális jellemvonásokat fejleszt ki. A földműves munkája röghöz kötöttebb, állandóbb természetű mint az állattenyésztőé, nap-nap melletti szorgosabb s a vetés és termés idején különösen szorgos munkát követel. Ennek megfelelően a földműves nyugodtabb, meggondoltabb természetű, vagyonát jobban megbecsüli, szorgalmas, kevésbbé cifrálkodó, kevésbbé könyelmű s mulatozó. Viszont jóval önzőbb, a vagyoni különbségeket nagyon is számon tartja, gőgös és kevésbbé nagylelkű mint az állattenyésztő. A földművelő érdeklődése, fantáziája is jóval csekélyebb mint az állattenyésztőé, zárkózottabb és szótalanabb, nem ér rá derűsen szemlélődni, csillagok járását figyelni, munkaeszközeit kifaragni, díszíteni, törődni a rajta kívül álló dolgok folyásával. Foglalkozása, elfoglaltsága hozza magával, hogy kevésbbé szereti az idegent, a vendéget, kevésbbé tudni vágyó, tanulatlanabb, foglalkozása módjaiban konzervativebb, viszont ősi kultúráját, a régi kedves és szép szokásokat, viseletét könnyebben levetkezi. A letelepedett állattenyésztő szellemi központja a falu, míg a földművelő inkább a tanya felé húz, mert ez sajátja, reális vagyonának, földjének központja. Mialatt a negyvenes évektől