Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A szociáldemokrácia az új Ausztriában

349 állott helyzet enyhítésére panaszbizottságok (Beschwerdekommission) működtek, melyek többnyire magasabbrangú nyugalmazott tisztek elnöklete alatt polgári hatóságok képviselőiből, továbbá a munkaadók és a munkások megbizottaiból állottak és mindkét fél megelégedésére intézték el feladatukat. A háború után ezekből alkották az egyezkedési hivatalokat (Einigungsamter), persze polgári vezetés alatt. Hatáskörük a változott viszonyok szerint megváltozott. A munkásság érdekeinek képviseletét újból a szakszervezetekre bízhatta és közvetítése miatt szívesebben fordult a politikai hatóságokhoz, különösen megszokta ezt akkor, mikor a kormány főképen szociáldemokratákból állott. A „soziale Verwaltung" minisztériuma ebben a tekintetben állandóan élvezte a munkaadók és a munkások bizalmát is. Mikor az üzemi tanácsokat törvényesen megszervezték, felmerült oly fórum szüksége, mely a tanácsok működéséből származó vitás kérdésekben és öszszeütközésekben döntsön. Ezt bízták a fentnevezett hivatalra, valamint a kollektív szerződések regisztrálását (1919 dec. 18.). A szerződések nem ezzel nyernek ugyan hatályosságot és nincs is joga a hivatalnak megkötött szerződéssel foglalkozni. A törvény azonban megadja neki a jogot, hogy az ily regisztrált szerződés hatáskörét bizonyos bérmozgalmakban valamely hatóság vagy szakszervezet kérésére megállapítsa, illetőleg bizonyos üzemekre kiterjessze. (Satzungen). Egyenlő számú munkaadóból és munkásból álló tanácsokban tárgyalnak és ítéletük ellen nincs fellebbezés. A „Ministerium für soziale Verwaltung" kebelében alakult „főegyezkedési hivatal" (Obereinigungsamt) csak arra ügyel, hogy a különféle hivatalok egységesen járjanak el. Nagy érdemeket szereztek maguknak a társadalmi béke fenntartása körül az ipari kerületi bizottságok (Industrielle Bezirkskommission). Minden iparfelügyelőség területén van egy ilyen hatóság. Az összeomlás utáni káoszban alakultak meg azzal a célzattal, hogy a hadiüzemekben a munkások elbocsátását végrehajtsák, alkalmazásukat más üzemekben közvetítsék. Így fejlődtek ki közhasznú munkaközvetítőkké, illetőleg a munkaközvetítés szervezőivé és felügyelőivé. A munkanélküliek segélyezésében is fontos szerepet töltenek be. Működésük a munkanélkülisegély rendezésével törvényes alapot nyert. Úgy a munkaa,dók, mint a munkások meg vannak elégedve velük. Talán legfontosabb és mintaszerű az a törvényhozás, melyet az új Ausztria a munkanélküliség ügyében alkotott. Mindjárt az összeomlás után egész súlyával ránehezedett ez a kérdés az új köztársaság vállaira és gyors megoldást követelt. Néhány szám felvilágosítást ad e kérdés fontosságáról. A munkanélküliek száma volt: 1918 december 1-én 45.675 1919 február 1-én 161.803 1919 május 1-én 185.238