Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A szociáldemokrácia az új Ausztriában

350 1919 augusztus 1-én 1919 november 1-én 1920 május 1-én 133.365 87.107 46.850 Látjuk ebből, mily rosszak voltak a viszonyok épp a legveszedelmesebb időben, 1919 tavaszán, mikor a kommunizmus réme leginkább ijesztgetett. A munkanélküliekben a kolykolyhintők a legtermékenyebb talajra akadnak. Az állam ezért mindjárt kezdettől fogva nem zárkózott el a segélyezés gondolatától, csak a segélyezendők körét kellett megállapítani. Segélyben részesült minden munkás és alkalmazott, aki betegség esetén köteles biztosítani magát. A segély megfelelt a napi betegsegélynek (6 K), melyhez még a családtagok száma szerint pótlék (személyenként 1 K) járult. De az állam más intézkedésekkel is iparkodott a munkanélküliek számát s így segélyezésük terhét csökkenteni. Többek közt kötelezte a munkaadókat a háborúból, hadifogságból visszatérő alkalmazottjaikat visszavenni. Megtiltotta a kereskedelmi alkalmazottaknak a felmondást (1919 jan. 13.). Rendelettel (1919 máj. 4.) minden munkaadó, ki legalább 15 munkást és alkalmazottat foglalkoztat, köteleztetett az eddigiekhez 20%-kal többet ugyanolyan feltételek és bérviszonyok mellett felvenni, amelyek mellett az eddigiek dolgoztak. Ezen kötelezettség alól nyomós okokból az „industrielle Bezirkskommission" adhat felmentést. Ugyancsak ez a hivatal közvetíthet olyfajta megegyezést, mellyel a munkaadók bizonyos csoportja a beállítandó munkásokat belátása és a szükség szerint osztja fel az egyes munkaadók között. Ezzel az intézkedéssel az állam ugyan súlyosan belenyúlt a munkaadóknak a kapitalista társadalmi renden alapuló legelemibb jogaiba, különösebb megterhelés azonban ebből a munkaadókra mégsem állott elő, mert az osztrák korona folytonos elértéktelenedése az iparnak lehetővé tette a kivitelt, hatalmas konjunktúrát teremtett, mely mellett a rendesnél jóval nagyobbszámú munkást és alkalmazottat foglalkoztathatott a legjobb haszon mellett. A munkanélküliség ellen való biztosítást 1920 március 24-én törvény szabályozta, mely megtalálta a középutat a biztosítás és az állami támogatás között. A törvény megállapítja a munkanélküli segélyezési igényét az állammal szemben, de viszont az állam igényét is 2/s részben való kárpótlásra (Refundierung) a munkaadókai és a munkásokkal szemben. A biztosítási járulékot a betegség elleni biztosítás díjához csapják ugy, hogy annak bizonyos százalékát fizeti a munkaadó és munkás egyaránt. Ez a százalékszám különböző az egyes foglalkozási ágakban aszerint, amint a munkanélküliség az átlagosnál nagyobb vagy kisebb. Egy kőmivesnek többet kell fizetni, mint pl. egy villanyoskalauznak, mert az előbbinél a munkanélküliség valószínűsége sokkal nagyobb mint az utóbbinál. Viszont egy foglalkozási ág sem menekülhet a fizetéstől, ha a munkanélküliség nála nem is jön számba.