Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A szociáldemokrácia az új Ausztriában

331 tendenciákkal rokonszenvezett és mint ilyen a csehországi feudalista körök támogatásában részesült, kik segítőtársat találtak benne a föderalizmusra irányuló törekvéseikben. Mikor azután a 80-as években anarchista tanok is követőkre találtak a szakszervezetekben és több merénylet fordult elő, a császári kormány az egész munkásmozgalommal szemben a legszigorúbb rendőri elnyomás eszközeihez fordult. 1884-ben kivételes intézkedéseket léptettek életbe, melyek öt esztendő múlva ugyan megszűntek, de a szakszervezeteket a kormány ezután is politikai egyesüléseknek tekintette, melyeknek nem volt megengedve az egész birodalomra kiterjedő egységes szervezetet létesíteni. Programmjuk, mely eleinte csupán segélynyújtásra szorítkozott szükség, betegség és haláleset alkalmával, növekedésükkel kibővült és most már a munkanélküliek támogatására és az osztályharc, a munkások és a munkaadók közti küzdelem irányítására is kiterjedt. Minthogy tagdíjakat sztrájk céljaira nem volt szabad gyűjteni, harci alapok gyűjtésére és gyarapítására bizalmiférfiakból külön titkos szervezetet létesítettek. Az egyre erősödő szakszervezetek politikája kifejezését a szociáldemokrata pártban nyerte, melyet dr. Adler Viktor alapított meg 1888-ban, miután sikerült neki az egységet az említett két irány közt helyreállítni. Az új párt Kautsky-készítette programja a marxizmus alapgondolatait követte és elismert vezetője, az összeomlás után (1919) bekövetkezett haláláig dr. Adler Viktor (orvos) volt, kinek nagyobb műveltségen alapuló mérsékelt gondolkodása az egész pártra ráütötte bélyegét. Nem csekély mértékben az ő személyes befolyásának tulajdonítható, hogy az osztrák szociáldemokrata párt nem egy kritikus pillanatban nem ragadtatta el magát a radikálizmus örvényébe. Az új párt főleg németekből állott, főeszköze az agitálásra az általános választói jog volt. Ennek élét azonban már gróf Badeni elvette, mikor a fennálló 4 választó-kúriához egy ötödiket csatolt, aminek folytán már 1897-ben 14 szociáldemokrata került be az osztrák parlamentbe. Az osztrák szociáldemokrácia éppúgy megérezte a nemzetiségi viszálykodások káros hatását, mint az egész osztrák politikai és állami élet a háború előtt. A nemzeti ellentétek abban a nemzetközi pártban sem okoztak csekély nehézségeket. Már 1893-ban megalakult a cseh szociáldemokrata párt, 1897-ben pedig az osztrák szociáldemokrácia 6 különböző pártra oszlott a nemzetiségek szerint (német, cseh, lengyel, rutén, szlovén és olasz), világos példáját adva annak, hogy a munkásság körében is erősebb a nemzeti ellentét szétválasztó, mint a közös osztrályérdekek összekapcsoló hatása. Ezek a pártok némelykor ugyan megtalálták a közös együttműködés alapját, de csak akkor, ha ez nem ütközött saját külön nemzeti érdekeikbe. A cseh függetlenségi törekvések legádázabb harcosai közé a cseh szociáldemokraták éppúgy odatartoztak, miként a csehországi német szociáldemokraták ennek