Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A szociáldemokrácia az új Ausztriában

332 meggyőződéses ellenségei és éppúgy a németséghez vonzódnak, mint a német polgári pártok. A bécsi német marxisták az összbirodalom iránt tagadhatatlan vonzalommal viseltettek, annak szétrombolására sohasem törekedtek, hanem csak föderalisztikus újjászervezésére (Renner Károly könyvet is írt ily értelemben, de Bauer Ottó is a föderalistákhoz tartozott). Magyarország, mint ezen törekvések akadályozója ellen ezen politikai okból is a legnagyobb ellenszenvvel viseltettek. A bécsi német szociáldemokrata párt, miután a Gautsch-kormány a nemzetiségi kérdéssel hasztalan küzködve 1906-ban váratlanul megalkotta az általános titkos választójogot, a bécsi parlamentben a német pártok közül a legnagyobb súlyú lett a keresztényszociálista mellett és mint ilyen a nemzetiségi kérdésben állandóan a kompromisszumok mellett foglalt állást. Helyzetét a kormányokkal szemben mindig ügyesen ki tudta használni, hisz rendesen a német szociáldemokrata párt volt az elhatározó súly, mely az osztrák politikai mérleget jobbra vagy balra, a szlávok vagy a német (lengyel) polgári pártok javára billenthette. Az osztrák-német szociáldemokrata párt nem állott tehát a fennálló politikai keretek negálásának álláspontján, hanem tevékeny részt vett a pozitív parlamenti munkában és mint ilyen levonta álláspontjának következményeit. Pernerstorfer a parlament alelnöke, szociáldemokrata létére elment bemutatkozni a császárnak. Ugyancsak ő, a szociáldemokrata párt egyik oszlopos tagja, a német „Schulverein" egyik megalapítója volt és Leuthner Károlylyal együtt — ma is az Arbeiter Zeitung szerkesztője — állandóan megőrizte nemzeti érzését. A háború első éveiben a német-osztrák szociáldemokrata párt gróf Stürgkh abszolút uralma alatt ugyan némaságra volt kárhoztatva és csak arra szorítkozott, hogy a felelősséget a háborúért magától elhárítsa, de tagadhatatlan, hogy a munkáskörökben volt bizonyos fokú patriotizmus. A pártban ugyan két irányzat küzdött a világháború alatt egymással: egy mérsékelt, melynek vezetői Pernerstorfer, Leuthner és Renner voltak és a radikális, a két Adler-testvér (Max és Friedrich) körül. Bár utóbbi Stürgkhöt a párt legnagyobb részének megütközésére meggyilkolta, sikerült a párt egységét megóvni mindvégig, nem úgy mint Németországban. Az egységes pártnak állandóan egy orgánuma volt: az'„Arbeiterzeitung". A háború második felében a nemzeti ellentétek a különféle osztrák szociálista pártok között még erősebb válaszfalakká lettek, ami a német-osztrák szociáldemokráciát is arra késztette, hogy a németországi nagy párttal minél szorosabb összeköttetésbe kerüljön. Résztvettek a „Mitteleuropa" ismert tárgyalásaiban és a német szociáldemokráciával egyetértően törekedtek a hódítás nélküli béke létrehozására és Károly király ilyirányú akcióit bizonyos szimpátiával kísérték.