Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A szociáldemokrácia az új Ausztriában

330 teljes leromlásával magában Ausztriában is megtiltották az egyes tartományok az élelmicikkek kivitelét, elvágták a nagy behozatalra szoruló főváros életadó ereit. Ausztria Amerikából volt kénytelen gabonát behozni, mikor a Bácskában és a Bánságban nagy volt a felesleg, Bécsbe argentinai konzervhúst, dán és holland margarint szállítottak, mikor Felső-Ausztriában aránylag olcsó pénzen lehetett kapni az alpesi vajat és a friss marhahúst. Ez az idő is, mikor az újságok naponta arról számoltak be mint legaktuálisabb érdekességről, hogy hány vaggon liszt érkezett Bécsbe és hogy Amerikából vagy Ausztráliából egy-egy hajó megindult gabonarakománnyal Ausztria számára, elmúlt anélkül, hogy vérontással járó polgárháború vagy társadalmi forradalom következett volna be, pedig tudjuk, hogy a valutaromlás és az ezzel járó drágulás sehol sem öltött olyan arányokat, mint Ausztriában. Míg az agrárius Bajorországban és a szomszéd Magyarországon a kommün gyászos napjait élték s a magyar és az orosz szovjetköztársaság számos ügynöke dolgozott nagy anyagi eszközökkel Ausztriában, a lakosság nyugodt maradt és komoly kísérlet a proletárdiktatúra megalapítására nem is történt. Elmaradván a kilengés balfelé, nem történt meg jobbfelé sem és Ausztria ma a legradikálisabb köztársaság példáját mutatja, mely azonban a régi gazdasági és társadalmi alapokon áll. Ha a társadalmi osztályok súlyában történtek is nagyarányú eltolódások, a kapitalista társadalmi rend megmaradt. Ha a röviden vázolt fejlődés okait kutatjuk, úgy mint legfontosabbra az osztrák szocializmus, a szociáldemokrata párt szereplésére bukkanunk, bár sok egyéb tényezőt, így az osztráknémet, de különösen a bécsi ember sajátos mentalitását sem szabad figyelmen kívül hagyni. 1. A szociáldemokrata párt. A munkásmozgalom Ausztriában az 1860-as évek végén kezdett észrevehető arányokat ölteni, mikor az alkotmányosság helyreálltával a törvények bizonyos szabadságot engedtek meg a gyülekezés és a szervezkedés terén. Lassalle eszméi a legiparosabb vidékeken, Bécsben és északi Csehország németek lakta területén, hol a legfejlettebb volt a gyáripar, szerezték az első híveket. 1869 dec. 3-án volt az első nagyobb munkástüntetés a Reichsrat előtt a szociáldemokrata szakszervezetek elnyomása miatt, melyek száma a koalíciós tilalom megszűnése után gyorsan nőtt. A 70-es években a munkásszervezetekben már két ellentétes irány fejlődött ki: a mérsékelt és a radikális. Az első hívei a német centralistákkal és a liberálisokkal való szövetségben akarták a politikai érvényesülést megszerezni, a másik meg az autonóm-szlávista