Társadalomtudomány, 1922 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1922 / 1-2. szám - Dante a politikai irodalom történetében [könyvismertetés]
\ 9 örök rend szerint kell alakítani. Az ember Isten képére teremtetett. Az Isten egy, az emberiségnek is egynek kell lenni. így jut azután az Istenség egységéböj a világ monarchia szükségességéig, és így hirdeti, hogy a császár legmagasabb bírói tisztét gyakorolja az egyes népek között. A királyok, a tejedelmek és világi uralkodók ebben az értelemben az ő alattvalói. De ők is az isteni világrendnek részei épp úgy, mint a császár maga. Ma már kimondhatjuk, hogy Dante müvében az állami és egyházi hatáskörök elválasztásának tana maradandó becsű. Ilyennek Ítélem az emberiség öszszefoglaló culturai célját hirdető igéit és meg kell állapítanunk azt is, hogy a népek szövetségének és a tartós békének gondolata Dante munkájában erőteljes, rendszeres kifejezést nyert. Ennek belső értékén semmit sem változtat, hogy a középkor gondolatkörében természetesnek talált egyetemes császárság e nagy gondolat gyakorlati megvalósítására lehetetlenné vált. A nemzetek szövetségének gondolata azonban ma elevenebben tl az emberiség egyetemes nagy céljai által áthatott elmékben, mint valaha. Csak azokban a törpe államférfiakban nem élt, kik a 20-ik században, ahhoz a torzszülött szervezethez juttattak bennünket, melyet a világháború győztesei saját hatalmuk biztosítására nemzetek szövetségének neveztek el. Sem úgy n:m lehetett a nagy gondolatot megoldani, mint Dante a középkorban óhajtotta, de úgy sem, miként a világháborút befejező nagy történelmi feladat átértése nélkül a huszadik században bosszútól lihegő mellel és kontár kezekkel a népek egyenlőségének teljes megtagadásával a győző és leigázott nemzetek képében gúnyolták ki a népek szövetségének gondolatát. Igen! Egyszerűen kigúnyolták azt a nagy közös egyetemes emberi hivatást és culturális célt, melyre a maga korában Dante hatalmas szava irányozta az emberiség figyelmét és a melyért az emberiség legjobbjai törhetlen kitartással fognak mindaddig küzdeni — míg végre az emberiség lelkiismerete győzelemre viszi a megértés kibékítő gondolatát. B. Wlassics Gyula. *
