Társadalomtudomány, 1922 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1922 / 1-2. szám - Hazánk néperejének ujjászületése

HAZÁNK NÉPEREJÉNEK ÚJJÁSZÜLETÉSE. zEuéves történetünknek legrettentőbb csapása alatt nyögünk. A mohipuszgyedik nagy megpróbáltatása nemzetünknek: a trianoni országcsonkítás. A háro'n első csapást hosszabb-rövidebb idő alatt kihevertük, törhetetlen a reményünk, hogy a negyediken is előbb-utóbb keresztül vezet bennünket a Gondviselés keze, bár kétségtelen, hogy az előbbi katasztrófák sem méreteikben, sem hatásukban nem hasonlíthatók a mostanihoz. A tatárjárás, igaz, rettentő pusztítást tett az akkor még különben is ritka népességben, de politikai következménye nem volt, mert a tatárok rövid itt tartózkodás után kitakarodtak, s néhány évtized múlván Magyarország úgy összeszedte magát, hogy a külföldnek is adhatott katonai segítséget, a tatárjárás után 100 évre pedig történetünknek legfényesebb lapjai kezdődnek Nagy Lajos uralkodásával, amikor a költő szerint: „Magyar tenger vizében hunyt cl észak, kelet, dél hulló csillaga." A m )liácsi vész a végzetes csatában elesetteken kívül nem okozott ugyan jelentékenyebb népveszteséget s közvetlen hatása sem volt annyiban, hogy csak évtizedek múlva vezeiett az ország feldarabolására, de legnagyobb káros következménye volt, hogy a nemzetei érzelmileg megosztotta, a két királypártot egymással szembeáliítot a s ezztl lehetővé tette a török hódítást, mely azután az országot területileg is három részre szakította. A török hódoltság azonban legnagyobb kiterjedésében sem ért fel azzal a területtel, amelyet a mostani világháborúban veszített Magyarország. Be kell látnunk viszont azt, hogy ha Mohács után a török hódítás be nem következik, Magyarország elkerülhette volna a világosi és a mostani katasztrófát is, mert Magyarország nem fejlődött volna nemzetiségi állammá, tehát 1848-ban nem lehetett volna ellene kijátszani a nemzetiségeket s most a világháború dicstelen vége után sem lett volna ok a szétdarabolására. Ha a. népesedéstörténet szempontjából vizsgáljuk a kérdést, mostani katasztrófánk tulajdonképen Mohácsnál kezdődik. A török hódoltság, amelyet a mohácsi csatavesztés tett lehetővé, másfélszáz év alatt kipusztította, lakosságától megfosztotta az országnak leggazdagabb, legsűrűbb népességű területeit és ezekéi a területeket a bécsi kormány a török kiűzése után idegenekkel telepítette me>r, söt az Alföldre lehúzódó magyarság helyét is ideg. n.kkel töltötte be. Így erősödött meg a hegyvidéken az addig csekély számú idegen ajkú lakosság s így keletkezett az Alföld déli részének, amely a török hódoltság előtt tiszta magyar lakosságú volt, kaleidoszkopszerű nemzetiségi képe. A magyar faj nyelvterülete a török hódoltság előtt már nyugaton, keleten és különösen délen majdnem összeesett az ország határával, a török hódoltság után a magyarság a középre szoríttatott össze s csak a székelység maradt meg a keleti határon, de az is csak szigetté zsugorodott össze a beözönlő oláh néptengerben. Bízkatasztrófák után elkövetkezett a ne-