Társadalomtudomány, 1922 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1922 / 1-2. szám - A közvélemény eszméje a görögök között 1. [r.]

45 Nekünk a í/oxű-szóhoz és ennek családjához kell fordulnunk, ha vallási eszméktől független formában keressük mai közvélemény-szavunknak görög egyenértékeit. A kezdet ugyan itt is vallási képzetekre, isteni jelekből keletkezett és csodálatos módon terjesztett hírekre, hírnevekre utal. Hogy mit jelentett doxa eredetileg, azt tán legjobban az Ilias 7. énekének 192. sorából állapíthatjuk meg.3 Ajas ujjongva ismeri itt fel a sorshúzás eredményeképen saját tárgyát; örül neki: énei őoxéo) viY.r\a£\i£v "EXTOQO. őlov. Ez természetesen nem annyit tesz (miként hibásan fordítani szokás), hogy „szándékom" Hektort legyőzni, hanem: „mert hitetek szerint az vagyok, ki majd le fogja győzni az isteni Hektort". A hitet a sorshúzás mögött rejlő isteni akarat keltette. Az isteni megnyilatkozás (a tragikusoknál: Aischyl. Choeph. 1048—50; Eurip. Rhesos 780) és folytatólag a hozzá fűződő hit: ez a doxa. Ugy jön létre, hogy az isteni jelt: a hangot vagy látományt az érzékelő hívő lélekkel „fogadja el'1 (d£%£0§ai, vno-do%ri, őóxrj); a doxa, mint külső benyomás jut el hozzá és nem benne keletkezik, mert tartalmában azon személyhez,, vagy tárgyhoz marad kötve, melyre a hit vonatkozik. A „jóhírnév" értelmében való doxa-szónak minden további használata csupán az itt elő^ adott alapfelfogás segítségével érthető; mert ez megmaradt, s az objektíveknek elképzelt feltételeket a nyelvtudat sohasem szubjektiválta. A hír, a név, a nézet, az itélet — mint doxa — mindig valami külső úton fog az emberekhez elérkezni (v. ö. acpégeiv, éx(pÉQ£iv, (féQ£ad~ax igék használatát mellette a TiQÖg vagy £ig elöljárókkal kapcsolatban), s nem azok magok alkotnak másokról véleményt, ítéletet: a birtoklást jelentő igék (£%£iv, Act[i(3áv£iv stb.) mindig ahhoz fűződnek, kire mások értékelése vonatkozik, holott a doxa alapjelentése szerint ez csak annyiban illeti meg azt, amennyiben az övé, a mit mások róla „elfogadtak", róla gondolnak. Már e kötött nyelvhasználat is akadálya lett annak, hogy a doxa-szó a görögség közt olyan általános értelmet vegyen fel, minővel manapság közvélemény-szavunkat felruházzuk. De minket most elsősorban a doxában rejlő kollektív jelentés érdekel. Doxa eredetileg nem egyéni vélemény, hanem olyasvalami, a mit közhitként, közvéleményként sokan vallanak a magukénak. Már a vallásos kezdet erre utal; hívők számára nem mint egyszerű látszat, hanem mint valamennyiöket kényszerítő valóság adódott a doxa. Midőn az Iliasban Dolon avval biztatgatja Hektort, hogy viselkedésével nem fogja a doxát meghazudtolni (ovd' ánb dó^rjg: 10, 324), akkor természetesen a beléje (Dolonba) vetett közbizalomról beszél és nem Hektor egyéni várakozásáról4 ; midőn Herodotos ugyanazon kifejezéssel — ánb öó^t]g — tesz említést Xerxes eljövendő bukásáról, akkor természetesen azon általános hiedelmet cáfolva teszi azt, hisz egyenesen arról beszél, mintha a perzsa király nagyságát pusztulás nerfl Is érhetné (7, 203). Fordítóinknak és kommentátorainknak'meg kell tanulniok 3 /. Bryce (The American commonwealth III. 3, első kiad.) az Ilias következő sorában fedezi fel a közvélemény keletkezésének első stádiumát : „így szólott egy valaki (ti. a sok közül) szomszédjához fordulva" (2,271 : Odysseus beszéde után, ennek hatására.) 4 Helyesen magyaráz már Eustathios: Ól) JZÓQQü) T>/q nfQl é/ilOV vnoXf^H (ÚC. Od. 11,344 későbbi fejlődés, s így nem ide tartozik.