Társadalomtudomány, 1922 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1922 / 1-2. szám - Hazánk néperejének ujjászületése

23 pusztít, tehát a nagy gyermekhalandóságtól megkímélt, a gyermekeket fenyegető bajokon átvergődött rétegeket tizedeli meg. A békeévekben is 60—65.000 főnyi gümőkór-okozta halálozásból csak valamivel több mint egy tizedrész (6.500—7.000) esett a hét éven aluliakra. Ismét csak a többi európai állam adataival való összehasonlításból Ítélhetjük meg, hogy népünknek gümökórban való halandósága tekintetében milyen kedvezőtlen helyzetben vagyunk. Az 1906—10. évek átlagában esett ezer lélekre gümökórban elhalt: Portugáliában M0 Franciaországban 2-21 Belgiumban 1-29 Norvégiában 2-40 Németalföldön 1-66 Svájcban 2-47 Olaszországban 1-67 Finnországban 2-72 Nagybritanniában és IrAusztriában 3-05 országban 1-72 Szerbiában 3-12 Németországban 1-75 Magyarországon 3-64 Spanyolországban 1-76 Míg pl. Portugáliában évenkint csak 1-10 gümökóros halott esik ezer leiekre, Magyarországon több mint háromszor ennyi: 3-64. Ha Portugália arányszámát a mi népességünkre alkalmazzuk, kiderül, hogy Magyarországon csak 20.000 embernek lenne szabad gümökórban meghalni a tényleg elhalálozó 65.000-rel szemben. Veszteségünk tehát ezen a számlán ismét 45.000 ember. Igaz, hogy közvetlenül a háborút megelőző években nálunk is fokozatos javulás volt észlelhető, úgy hogy 1914-ig a gümőkór-okozta halálozás 2-94 ezrelékre szállt alá, a háborús években azonban újra rohamosan terjedt a gümőkór, részint a sűrű fertőzések, részint annak következtében, hogy az emberek szervezete általában legyöngült a háborúval járó szenvedések és nyomorúságok folytán. A gümőkór elleni küzdelmet ennélfogva újult erővel kell megindítani, hegy e veszedelmes baj továbbterjedésének gátat vessünk. Ha a háború előtti években 1905-től 1914-ig, vagyis kilenc év alatt sikerült az állam és társadalom vállvetett munkásságával a gümőkór halálozás arányszámát 4-3-ról 2-9-re leszorítani, úgy bizonyára most sem fog a siker elmaradni, bár kétségtelen, hogy most a háború után jóval nehezebb lesz a dolgunk, mert népünk szervezetét a háború nagyon megviselte, másrészt pedig a lakásviszonyokban, úgy látszik, huzamos ideig nem remélhető javulás. Már pedig a tüdővész elleni védekezés sikere a lakáskérdés megoldásán múlik, mert a gümőkór elsősorban a lakásviszonyokkal függ össze. Számos statisztikai adattal be van igazolva, hogy a zsúfolt lakásokban sokkal nagyobb a tüdővész pusztítása, mint a kevésbbé népes, vagy éppen ritka népességű lakásokban: összefügg azonkívül a gümőkór pusztítása a házak építkezési módjával, különösen a szobák padozatával. Nem régiben egy győrmegyei orvos igen érdekesen bizonyította be több 'iyőrmegyei község adataival, hogy a földes lakásokban mennyivel több emberéletet pusztít el a gümőkór, mint azokban a lakásokban, amelyekben a szobák deszkapadlóval vannak ellátva. A legutolsó népszámlálás éppen ebből a szempontból a lakószobák padozatára és a földszinti lakások alápincézésére vonatkozólag is gyűjtött adatokat, s reméljük, hogy ezek az adatok értékes megvilágítását fogják szolgáltatni ennek a kérdésnek.