Társadalomtudomány, 1922 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1922 / 1-2. szám - Hazánk néperejének ujjászületése
24 A gümőkórnak legjobb ellenszere a világosság, a napfény és a tiszta levegő. Falusi parasztházaink ezeket a kellékeket, sajnos, még mindig nagyon nélkülözik, azért olyan magas a tüdővész-halandóság még a túlnyomólag szabad levegőn dolgozó földmíves népünknél is, különösen ezek asszonyainál, akik többet tartózkodnak ezekben a földes, kis ablakú, a napvilágtól lehetőleg elzárt s a legtöbb esetben csak az ajtón át szellőztetett lakásokban. Néhány adat megvilágíthatja azt a pusztítást, amit a tüdővész különösen a földmívesnép asszonyai között végbevisz. Az 1909-12. évek átlagábai ezer lélekre esett tüdővész-halálozás a 20 éven 20—39 4C—59 f0 éven aluli é v e s felüli keresi n általában 2-55 6-06 6-92 6-47 az őstermelésnél 2-93 7-15 8-82 9-58 a gazdasági napszámosnőknél 3-75 10-33 12-23 14-37 a különböző ágbeli napszámosnőknél 6-60 11-98 9-80 10-72 Mindegyik korcsoportban jóval nagyobb a tüdővészhalandóság az őstermelő osztályhoz tartozó nők körében s itt különösen a napszámosnők között emelkedik igen magasra. Hasonló magas arányszámok mutatkoznak a különböző ágbeli napszámosnöknél, akiknek életviszonyai hasonlók a gazdasági munkásnők viszonyaihoz. Az eltartott nőknél, akiknek szervezetét a megerőltető munka nem teszi annyira tönkre, minden korcsoportban kisebbek az arányszámok, a földmívesnők tüdővész-halandósága azonban itt is jóval magasabb az átlagosnál. Minthogy a gümőkór nagyrészt a legproduktivabb korban lévő népességet s különösen a nőket támadja meg, a gümőkór elleni sikeres küzdelemnek a születések számának javítására is kedvező eredménye lehet. Csak tüdőgümőkórban körülbelül 18.000 szülőképes korban lévő nő hal meg évenkint. Ha ezeknek csak felét sikerülne megmenteni az életnek, évenkint legalább 2.000 gyermekszületéssel többre lehetne számítani. így az idő előtt elhalt nők a jövő nemzedék sorait is érzékenyen megritkítják, az embercsíráknak ezreit vivén magukkal a sírba. Ha most már összefoglaljuk azt a képet, amelyet három fő népesedési bajunk pusztításának lefestésével nyertünk, kiderül, hogy a mi viszonyainknak a legkedvezőbb állapotokat felmutató európai államok viszonyaihoz való közeledése esetén születési számunknak körülbelül 95.000-rel kellene növekednie, o halálozási eseteknek pedig 130.000+45.000 = 175.000-rel kellene megfogynia, úgy hogy végeredményben 270.000-rel nagyobb lehetne az évenkinti természetes szaporodás az eddigi 210.000-nél. Ezek az adatok természetesen a háború előtti Magyarországra vonatkoznak s kétségtelenül túlzottak, mert hiszen mind a három irányban egyszerre és egyidejűleg nem lehet teljes mértékben megjavítani a népesedési helyzetet. Amint ugyanis már említve volt, a népesedési jelenségek egymásra is erősen éreztetik befolyásukat, de többnyire olyan módon, hogy az egyik népesedési jelenségnél beálló kedvező alakulás a másik jelenségnél kedvezőtlen irányú hatást idéz elő. Ha például sikerülne születési számunkat az egyke kiküszöbölésével megjavítani, ez feltétlenüi együtt járna a csecsemő- és gyermekhalandóság növekedésével, mint a hogy a mostani folyamat, tudniillik a születések számának lassú visszafejlődése a