Társadalomtudomány, 1922 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1922 / 1-2. szám - Hazánk néperejének ujjászületése

20 is az a helyzet, hogy a földnélküli mezőgazdasági munkások közt évenkint 53-J születés esik ezer lélekre (az 1910/11. évek átlagában), a gazdasági cselédeknél 36-1 s a kisbirtokosoknál már csak 32-7. A baranyai reformátusok egykéjét is azzal magyarázzák, hogy a birtok elaprózásától való félelem készteti a túlnyomólag birtokos református parasztságot a gyermekszületések korlátozására. Franciaországban a paraszt kisbirtokos tipikus hazájában szinten ez a fő oka az egyke elterjedésének. Franciaországban nem is fejlődhetik az ipar, mert a parasztságnak nincs succrescentiája, hogy a gyárakat munkásokkal láthatná el, azért olyan nagy Franciaországban az idegen munkások bevándorlása, mely a háború óta még nagyobb mérveket öltött. A legutóbbi népszámlálás szerint Franciaországban már közel másfél millió az idegenek száma. Nálunk is meg lehet jósolni, hogy a földbirtokreform végeredményben a születések számának további apadására fog vezetni, ha átmenetileg a szociális viszonyok javulása is jár a nyomában, A földhöz jutott parasztság eleinte rendesen igen gyorsan szaporodik; ennek élénk példáit láttuk az állami telepítéseknél, amelyeknek emberanyagát sokszor a szaporátlan reformátusokból vették, akik az új terjeszkedési területen újra visszanyerték régi szaporaságukat. Ez a szaporaság azonban nem tart sokáig, csak addig, míg kitöltik a kapott földterület által szabott kereteket s a legtöbb esetben a szaporaság csak látszólagos, mert többnyire fiatal házaspárokat telepítenek. Második nemzedékben a szaporaság már lényegesen csökken, mert az új sarjnak már nincs helye a terjeszkedésre, viszont a birtok túlságos elaprózásának aggodalma már megszállja az apák lelkét. Ne áltassuk tehát magunkat azzal, hogy a blrtoktalan parasztságnak földhöz juttatása okvetlenül kedvező hatása lesz néperőnk növelésére. Ez a kedvező hatás csak rövid ideig fog mutatkozni, hogy azután helyet adjon a még lassúbb fejlődésnek s azután a stagnációnak. A megmaradt Magyarország sírját az ásná meg, ha a közép* és nagybirtokokat teljesen íelosztanók a birtoktalan elemek között, mert ez a végzetes gazdasági Pövetkezményeken kívül azzal is járna, hogy országunknak eddig még szapora néposztályait könyörtelenül odadobnók az egyke pusztításának s a magyar nép a francia nép nem irigylendő sorsára jutna. Nekünk pedig most még fokozottabb buzgósággal kell népünk számerejét növelni, hogy az elszakadt részeken, amelyeket úgy látszik, már csak erő szerezhet vissza, újra magunkénak mondhassuk. Mindezek a fejtegetések azonban nem azt jelentik, hogy számbeli fejlődésünk zavartalan menete érdekében tartózkodnunk kellene olyan szociális reformok végrehajtásától, amelyek népünk anyagi jólétének emelésére alkalmasak, csupán arra figyelmeztetnek, hogy azokat a reformokat kellő előrelátással, fokozatosan oldjuk meg és egyúttal olyan közegészségügyi intézkedéseket létesítsünk, amelyek a születések okvetlenül beálló csökkenésével párhuzamosan a halálozások számát is megfelelő mértékben leszállítják. E mellett nem szabad megfeledkeznünk a nép erkölcsi világának, vallásosságának gondos megóvásáról minden káros befolyással szemben, mert, ismétlem, az egyke nem gazdasági, hanem elsősorban erkölcsi betegség, amelyet csak lelki eszközökkel lehet gyógyítani, vagy meggátolni. Népesedésünknek másik nagy rákfenéje az ijesztő nagy csecsemő-,, illetőleg gyermekhalandóság. Magyarországon a háború előtti években a szűr-