Társadalomtudomány, 1922 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1922 / 1-2. szám - Hazánk néperejének ujjászületése

21 letett gyermekeknek 20 %-a elpusztult, mielőtt az egy éves kort elérte volna. Pedig ez az óriási adó, amit a halálnak fizetünk, elkerülhető, vagy legalább is erősen leszállítható lenne, ha népünk asszonyai ki lennének tanítva a helye? gycrr.iekláplálás és gyermekgondozás módjára. Európában az egyetlen Oroszország az, amelynek csecsemőhalandósága a mienket felülmúlja, de Oroszország népének kulturális állapota össze sem hasonlítható a mi népünkével. Annál meglepőbb, hogy még a Balkán-államok és a dél-román államok csecsemőhalandósága is kedvezőbb, mint Magyarországé, holott ezeknek az országoknak a népe is alacsonyabb műveltségi fokon áll, mint Magyarországé. Ugy látszik tehát, hogy nálunk nemcsak a tudatlanságnak, hanem a gondatlanságnak is nagy része van a csecsemőhalandóság ijesztő pusztításában. Hogy ez a pusztítás emberéletben mit jelent, azt pl. Norvégia adataival való összehasonlítás mutatja meg. Norvégiában az élveszülötteknek csak 7%-a hal el az egy éves kor elérése előtt, nálunk 20%-a. Ha Magyarországon is ilyen lenne a csecsemőhalandóság, évenkint 80.000 gyermek maradna meg, illetőleg ennyivel több menne át a 2. életévébe. A tudatlanság és gondatlanság Magyarországon évenkint 80.000 csecsemőt pusztít el. A közvetlenül ez után következő életévekben még rosszabb a helyzetünk. Itt Dánia vezet, amennyiben Dániában az 1—4 éves korban lévő gyermekeknek csak 0-7%-a hal el évenkint, nálunk ellenben 3*5%-a, arányszámunk tehát ötször rosszabb, mint Dániáé. Ha az egy évnél idősebb, de 5 évnél fiatalabb gyermekek halandósága olyan lenne, mint Dániáé, 64.000 ilyen korú gyermekhalottunk helyett csak 13.000 lenne évenkint, vagyis 51.000-rel kevesebb. Csupán 5 éves életkorig tehát több mint 130.000 gyermeket lehetett volna megmenteni az életnek évenkint az integráns Magyarországon, ha csecsemő- és gyermekhalandóságunk azon a. fokon állana, mint a legkedvezőbb helyzetben lévő európai államoké. A mai Csonka-Magyarországra átszámítva és a megcsökkent születési számokai véve, körülbelül 35—40.000-re lehet becsülni az 5 éves korig évenkint megmenthető gyermekek számát. S épen itt nyílik a legbővebb és leghálásabb tér úgy az állami, mint a társadalmi tevékenység számára, mert a csecsemő- és gyermekhalandóság ellen legkönnyebb felvenni a harcot s ezen a téren legtöbb eredményt lehet elérni, ha kellő tudással és eréllyel küzdünk e baj ellen. A tudatlanság ellen a tanítást, a felvilágosítást, a gondatlanság ellen pedig a legszigorúbb büntetést kell alkalmaznunk. A természet rendje szerint gyermeknek nem lenne szabad meghalni. Orvosok megállapítása szerint a gyermekek túlnyomó nagy többsége, legalább 95—98%-a ép és életképes szervezettel jön a világra, s ebben a tekintetben alig lehet különbség az egyes nemzetek között. Mégis azt látjuk, hogy míg Norvégiában a született csecsemőknek csak 1-7%-a hal el veleszületett gyengeségben, Magyarországon nem kevesebb, mint 9-1 %-a. Szinte elrettentő az a kép, amit az alábbi kimutatás elénk tár: Ország Élveszületések Veleszületett Az utóbbiak az élveszületések °/o-ban gyengeségben elhaltak száma az 1910. év körül évenként Belgium Ausztria Norvégia Németalföld 62.000 1.050 170.000 3.100 175.000 3.700 900.000 22.000 1-7 1- 8 2- 1 2-4