Társadalomtudomány, 1922 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1922 / 1-2. szám - Hazánk néperejének ujjászületése

v 19 járásban főkép a reformátusok közt van elterjedve az egyke, úgy hogy a liai anyamegyei reformátusság — sajnos — már egészen ott van, ahol Franciaország népe: lassú fogyásnak indult. 1869-ben még 47.024 református lakott Baranyában, 1910-ben már esak 39.028, arányszámuk pedig a népességben 18-0 %-ról 12-9 %-ra esett 41 év alatt. A baranyai reformátusok egyke rendszere évtizedekre, nyúlik vissza s már egész irodaima van, de eddig semmiféle közvetlen vagy közvetett rendszabállyal sem lehetett neki -íátat vetni, annyira befészkelte magát a néplélekbe ez az erkölcstelen és nemzetjmsztító szokás. Sajnos, a baranyai egyke központ már a szomszédos vármegyék reformátusait s helyenkint katholikusait is megfertőzte s azért a Balatontól délre fekvő egész dunántúli vidéken sehol sem emelkedik a születési -arány 35 fölé. Sajátságos, hogy míg nálunk az egykerendszer a fővárostól és néhány vidéki várostól eltekintve, leginkább a kisbirtokos parasztságnál, még pedig 3. magyarok közt a dunántúli és garamvidéki reformátusoknál, a tótok közt a hont-, nógrád- és gömörmegyei luteránusoknál és az oláhok közt a krassószörényi és hunyadi görög-keletieknél kapott lábra, addig külföldön többnyire a városi iparos-munkásság közt terjedt el legnagyobb mértékben. Az is kétségtelen, hogy római vagy görög kaíholikus egykés község alig akad az országban, ami azzal magyarázható, hogy a katholikus lakosságban, legalább is Magyarország katholikus lakosságában mélyebb és bensőbb a vallásos érzés, mint a többi felekezeteknél. Hogy a vallásos érzületnek milyen nagy szerepe van e tekintetben, azt igen meggyőzően bizonyítja be Július WolP boroszlói tanár, amikor kimutatja, hogy Németországban azokban a kerületekben sülyedt a születési arány a legrohamosabban, amelyekben a választásoknál szociáldemokratákra esett a legtöbb szavazat s viszont a centrumpárti, vagyis erősen katholikus vallásos érzésű kerületekben a születési arány csökkenése jelentéktelen volt. Magyarországon is azt látjuk, hogy a gyáripari munkásságnál az 1900 és 1910. évek között a születési arány 43-9-ről 35-3-ra, vagyis 8-6-del esett, ellenben a kisipari munkásságnál, amelyre a szocializmusnak sokkal kisebb a hatása, 36*9-ről csak 34-1-re, vagyis csupán 2-8-del csökkent a születési hányados. Azt pedig nem lehet tagadni, hogy a szocializmus a más osztályok iránt gyűlöletet hirdető, a vallásos érzést kigúnyoló rendszerével egyáltalán nem emeli az erkölcsösséget és vallásosságot, legjobb esetben vallási közönyt idéz elő és az anyagias gondolkozást terjeszti, ami a legfőbb oka az egyke élharapódzásának. A szegénység és a nyomor csak kisebb mértékben s inkább az intelligensebb s így magasabb életigényekkel biró osztályoknál idézi élő a gyermekszám korlátozását, a valóságban tehát a helyzet éppen ellenkezőleg áll, mint a hogy a szocialisták hirdetni szeretik, mert hiszen azt látjuk, hogy a legszegényebb családokban és a legszegényebb vidékeken születik a legtöbb gyermek. Budapesten például állandóan a III. és X. kerületben, ahol a legszegényebb néposztály lakik, legmagasabb a születési arány, legkisebb viszont a jómódú Belvárosban és a Lipótvárosban. A zsidóságnak legszegényebb, legnyomorultabb eleme végtelenül szapora, ellenben a jólétben dúskálkodó gazdagjainál alig találunk gyermeket. Magánál a parasztságnál .2 Július Wolf: Der Geburtenrückgang. Jena 1912. 2*