Társadalomtudomány, 1922 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1922 / 1-2. szám - Hazánk néperejének ujjászületése

18 születések csökkenése rendesen magával hozza a halálozások számának fogyását, minthogy a születések csökkenésével a halálozásnak jobban kitett korosztályok kisebb hányadát teszik a népességnek; viszont az is megfigyelhető, hogy ha a halálozási viszonyok javulnak, különösen a gyermekhalandóság csökken, a születések száma is lejebb száll, mert a pótlás érzetének szüksége kisebbedik. Végeredményben a születések számának mérsékelt csökkenése, ha azzal a halálozások megfelelő arányú fogyása jár együtt, ha tehát e párhuzamos két jelenség mellett a természetes szaporodás változatlan marad, nemzetgazdasági szempontból nem kedvezőtlén jelenség, mert úgy a születés, mint a halálozás értékek fogyasztásával jár, ha tehát ugyanazt az eredményt kevesebb értékfogyasztással tudjuk elérni, az nemzetgazdaságilag csak el,"nyös lehet. Hogy egy példával világítsam meg a dolgot, az a család, amely négy gyermeket produkál s mind a négyet felneveli, több hasznot jelent a nemzetnek, mint az a család, amely hét született gyermekből csak négyet tud felnevelni. Magyarországon a világháborúig az volt a helyzet, hogy a születések fogyásával a halálozások csökkenése nemcsak lépést tartott, de az utóbbi nagyobb mértékű is volt, úgy hogy a természetes szaporodás kissé ugyan, de fokozatosan emelkedett. Az 1880 körüli években még csak 9-3 szaporodás esett ezer lélekre, 1890 körül 10-7, 1900 körül 11-3 és 1910 körül 11-4. Ezek az arányszámok azonban sok európai államé mögött elmaradtak. Ennek oka az, hogy halálozási arányunk még mindig igen magas, Oroszország és Bosznia után legmagasabb volt Európában, másrészt házasságaink nem olyan termékenyek, mint több európai állam házasságai, amely államokban pedig alacsonyabbnak látszik a nyers születési arány. Ez utóbbi ugyanis nemcsak a tényleg született gyermekek számától függ, hanem nagy mértékben attól is, hogy a népességnek hányadrésze él házassági kötelékben. Nálunk a házasok aránya olyan magas, mint alig valahol Európában, a születési aránynak magas voltát tehát ez is magyarázza s ha házasságaink termékenyebbek lennének, születési arányunknak még jóval magasabbnak kellene lennie. Az 1910. körü'I években (1906—1915) ezer 15—49 éves férjes nőre 198 törvényes élveszületés esett évenkint, ezt az arányszámot csak a közismerten szaporátlan Franciaország (114) és Belgium, azután Szászország, Anglia, Svájc, Dánia és Svédország nem érte el, a többi mind meghaladta; Bulgáriáé és Oroszországé felment 280—290-re. Házasságaink termékenysége tehát még az európai átlagot sem érte el; ha ezen az átlagon lenne, a házasok nagy száma mellett az ezer lélekre eső születési aránynak körülbelül 40-ig kellene emelkednie. Ilyen születési arány mellett az évenkint született gyermekek számának a háború előtti években 743.000-nek kellett volna lennie s minthogy csak 648.000 volt, az évi veszteség az egyes vidékeken mutatkozó gyermekkorlátozás miatt 95.000 gyermek. Ez a szám nem egyenletesen oszlik el az országban, mert hiszen vannak járásaink, amelyekben még közvetlenül a háború előtt is 45-ön felül volt a születések aránya. Általános egykéről, illetőleg az egykének elhatalmasodásáról a mi viszonyaink között csak ott lehet szó, ahol a születési arány már a 25 alá sülyedt. Ilyen járás a háború előtt csupán kilenc volt eges/, Magyarország területén s ezek közül is csak három maradt meg, úgymint a siklósi és szentlöriczi Baranyában és a központi Tolnában. Mind a három