Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Machiavelli

G! a sinigagliai mészárlás gondolata Machiavellitől származik s hogy ő sugalmazta volna azt Borgia Caesarnak. A történelmi tények is ellenemondanak, de kettejük közül nem Machiavelli befolyásolta a másikat, hanem a Borgia pokoli természete inspirálta a Fejedelmet. A kis Borgia inkább utálta volna a nagyot, de nem bámulta volna olyan csodálkozó, szinte ábitatos érdeklődéssel. Ez az elámulás inkább a nem annyira cselekvő, mint a cselekvést imádó elmélkedőrc, a cselekvés theoretikusára vall, a cselekedni vágyás emberére, akit a biztoskezü, sohasem habozó, scrupulusokat nem ismerő, ellenfeleire kánya-módra lecsapó, eszükön messze túljáró gonosztevő-kalandor sikerei megbűvöltek, mint ahogy már a Castruccio Castracani életleirásában is kimutatta az ilyen természetek iránti csodálatát. Ezért bámulta Kyrost is és ezért kereste-kutatta a római sikerek titkát. Machiavelli maga nem volt a sikerek embere. Környezetére nem tudott különösebben hatni. Nem volt suggestiv egyéniség. Kortársai képzelőtehctségét nem foglalkoztatta úgy, mint az utókorét. Innen van, hogy minden éleseszűsége és buzgalma mellett is mindig csak másodrendű követségekkel bizták meg. Még ha fontosabb személyhez is került követségbe, mint a pápához, a francia királyhoz, vagy Borgia Caesarhoz, úgy az alkalom nem volt különösebben fontos, s csak húzás-halasztás, vagy előzetes puhatolódzás volt feladata. Jóllehet lelke mélyén a cselekvés tüze emésztette, az ő hatásának eszköze a toll. Sikereit nem tetteivel, hanem könyveivel érte el. Kell-e fényesebb bizonyíték annál, hogy a Fejedelemről szóló munkája dcdicatiójával akarja elfeledtetni a Medicickkel köztársasági múltját — persze sikertelenül. Hány ember tudta elérni azóta, hogy kényelmesen álljon át egyik párt szolgálatából a másikba és felejtesse el kényelmetlenné vált politikai múltját. De Machiavellinek nem sikerült. Megtanítja a világ politikai kalandorait, hogyan kell a hatalmat megszerezni és nem tudja magát egykori ellenfelei kegyeibe fogadtatni. Ország-világnak, császároknak és pápáknak szolgál tanáccsal, (egyik fejezetében még a tanácsadók számára is vannak tanácsai), de ő maga nem képes magát visszaí'ogadtatni Flórenc szolgálatába, 0, gyakorlatiasság nagy theoretikusa, ó ravaszság és csalfaság furcsa apostola, mily kevés álnokság és élelmesség lehetett benned, amidőn a magad dolgáról volt szó ! Más dolog a hatalmat megszerezni tudni és más dolog csak azt tudni, miként kell a hatalmat megszerezni. Hogy Machiavelli mennyire csak az utóbbit tudta, s mennyire nem volt maga Borgia Caesarhoz hasonló, jól mutatja Don Michele-vel vallott kudarca is. Amidőn ugyanis Machiavelli megpróbálhatta régi tervének, az állandó hadseregnek, gyakorlati megvalósítását és fegyelmet igyekezett önteni rakoncátlan csapataiba, gondolt egy merészet és Borgia Caesarnak rettegett véreskezű pribékjét, a spanyol Don Michelet fogadta meg erre a célra. De amilyen félelmetesen vak eszköz volt ez a kegyetlenségéről hires pribék a nagy kalandor kezében, oly közönséges rakoncátlan condottiere lett belőle a Machiavelli keze alatt. Nem, Machiavelli nem volt Borgia Caesar, csak bámulója volt Borgia Caesarnak. Sokan Machiavellit nagy praktikusnak tartják, bn nem tudom ezt