Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Machiavelli

65 a felfogást osztani. A nagy praktikusok más fából vannak faragva. (3 prak­tikusnak túlelméleti és csak theoretikusnak túlságosan gyakorlati. Egész­ben véve van benne valami félszeg vonás, valami a helyüket meg nem talált géniek fajtájából, holott a nagy praktikusok mindig megtalálják helyüket. J * * * De közel jutottunk hozzá, hogy mi is beleessünk a Machiavellivel foglalkozó Íróknak abba a rendes hibájába, hogy Machiavelli furcsa érde­kessége túlságosan magára vonja figyelmünket és hogy gyakran inkább az emberrel foglalkozunk, semmint tanaival. Térjünk tehát ismét vissza Machiavellitől a Machiavelli könyveihez ! Ha Machiavelli erkölcstelenségét nem is mentheti korának romlott­sága, az viszont igaz marad, hogy Machiavellit nem érthetjük meg, ha nem helyezzük bele abba a sajátságos korba, amelyben élt és viszont ezt a világot, amely őt körülvette semmi sem képes annyira megeleveníteni, mint az ő irásai. Végül is korunk és környezetünk bélyegét megannyián magunkon hordozzuk letörülhetetlenül. Rajta van az még a filozófus gondolatain is, aki viszonylag még leginkább szárnyal túl kora és nemzete határain, mert szemeit szereti elfordítani a muló dolgokról és az örökké­valóságokra igyekszik azokat függeszteni. Az állambölcsész a dolog ter­mészete szerint mindig többet hordoz magán korának és nemzetének színeiből, mert az állam reálisabb és konkrétebb, elevenebb valami a puszta gondolatnál és így aki az államról mondja el gondolatait, szükség­képpen korhoz és nemzethez kötöttebb annál, aki a merő gondolkodásról gondolkozik. Machiavellin különösen erős korának bélyege és földjének illata. Ö mindenki másnál többet visz magával földjének rögeiből, akkor is, amikor az elmélet szárnyait bontogatja. Ezért az állambölcsészet törté­nésze e szempontból is nehéz helyzetben van, ha arról van szó, hogy tanításaiból mit helyezhet el tudománya örök igazságainak kincsesházában. A Machiavelli Itáliája atomjaira volt töredezve. Város város ellen, család család ellen, ember ember ellen állott harcban. Apró városkák apró intrikákat szőnek, máról holnapra váltakozó alkotmányok és kény­urak alatt élnek. Kalandorok emelkednek fel a szennyes homájyból hatal­mas zsarnokokká és tűnnek el ismét. Néhány száz és olykor még kevesebb katona visel háborúkat. Pár forintos kölcsönökért folynak tárgyalások. Hihetetlenül zavaros kavarodása ez az Itália apró kényurak meg nem szűnő kicsinyes intrikáinak, hazudozásainak, óráról órára változó csopor­tosulásának, bomladozó és újra próbálkozó szövetkezéseinek, amelyek megtartására már megkötésük pillanatában épp oly kevéssé gondolt az egyik fél, mint amilyen kevéssé számíthatott arra, hogy megfogja tartani a másik. Gyilok és méreg, összeesküvés és hitszegés rendes politikai fegyverek. Ebben a világban forgott nyughatatlanul Flórenc követe; ennek prizmáján keresztül szóródtak szét az ókori történelem sugarai, amíg az ő szemébe értek. Ennek a világnak szólnak tanácsai. A mi szemünknek ez az államrendszer a teljes anarchia képét mutatja, amelybe legfeljebb az által kerül bele nagyobb stilus, bár nem kisebb Társadalomtudomány. 5

Next

/
Thumbnails
Contents