Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A néplélektan mint tudomány

414 máskép nehezen meghatározható adottságainkat mi csupán könnyebbség okából, vagyis szükségből jelöljük a konkrétumok útján meg s a bonyolult tényeket az ilyen meghatározás távolról sem fedi. De ettől eltekintve van-e akár a tárgyi, akár az alanyi jognak teljesen kiforrott és véglegesnek tekinthető meghatározása.1 Magukat az alanyi jogokat felosztjuk köz- és magánjogokra, de a határvonalat itt sem tudjuk élesen megvonni.A magánjogot felosztjuk személyi és vagyonjogra. Mégis a magánjogban a személyi jog (az ember, a testület, az alapítvány joga) távolról sincs úgy kifejtve, mint a vagyonjog s a személyjogot tulajdonkép csak Puchta állította be a magánjog rendszerébe s mai nap igen sok magánjogász ezt a felfogásmódot elveti. A vagyonjogot felosztjuk azután dologi, kötelmi, örök és családjogra. Itt a külső felosztás elég határozott, ami újra a konkrét érdekekhez és tárgyakhoz való kapcsolódásnak eredménye, bár például Brinz a vagyonjogot csupán dologi és kötelmi jogra osztja föl. Az egyes vagyonjogok önmagukban való meghatározásai azonban már sokkal bizonytalanabbak. A dologi és a családi jog meghatározása még hagyján, mert ezeknél a konkrét tények, & dolgok és a család reális volta útbaigazítanak. De már a kötelmi jog és az örökjog tárgyára nézve rendkívül eltérnek a jogtudósok véleményei. A jog alapvető felosztásaiban és felfogásaiban nincs tehát teljes határozottsággal eldöntve, hogy mi ezekből a föltétlen, a törvényszerű tudás és mi egyszerűen csak pillanatnyi vélemény, csupán a kifejlődött gyakorlat, az embereknek a körülményektől és az időtől függő megállapodásainak az eredménye. De mi a tudományos értéke akkor az egyes jogi kérdések ellentétes véleményeinek, mondjuk a kötelmi jogban a kártérítés rendkívül nehéz és bonyolult kérdésére vonatkozó véleményeknek, ha a jogi alapképzetek definicióira és határaira nézve tudásunk annyira bizonytalan, és ha ezek az alapvető meghatározások is a politika-tudomány szintén igen bizonytalan végső meghatározásain alapulnak. A jogi elméleti részletkérdések fölötti viták mindenesetre igen fontosak a jogtudomány szempontjából is s még inkább azért, mert az ember gyakorlati életével halálosan komoly összefüggésben vannak. De ki tudja mégis megmondani, hogy mi azokból hiedelem, véle1 Azt például, hogy a jog tárgyi érteftmben bizonyos parancsok összessége, sok jogtudós nem fogadja •el, mondván, hogy a jog nem csupán parancsol, hanem tilt is, vagy kijelent vagy magyaráz. A körül is vita van, hogy a jog milyen parancsok összege, csakis az állami parancsok tartoznak ide, vagy mások is. A jogszabályok felosztására nézve is igen ellentétesek a vélemények. Az alanyi jog a szokásos meghatározás szerint cselekvési szabadság. De ez csupán az uralkodó nézet, vannak jogászok, akik máskép fogják fel. 2 Ez egészen természetes, mert ugyan a jogok felosztásában már eoripso konkrét alapokra helyezkedtünk, mégis a közj ogot mindig az a veszély fenyegeti, hog3r a magánjog — ahol az alanyok közvetlen jogairól van szó s azok érvényesülése folyton kisért — magába olvasztja. A közjog épen ezért távolról sincs oly részletszerüen feldolgozva, mint a magánjog s felosztása is bizonytalanabb. A közigazgatási jog és a büntetőjog például gyakorlati fontosságuk lökő erejénél fogva határozottan elszakadtak tőle s közvetlenül kapcsolódtak a politika tudományához, anélkül azonban, hogy a közjoghoz való viszonyuk egyúttal teljesen tisztázódott volna.