Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A néplélektan mint tudomány

415 meny, pillanatnyi gyakorlat, vagy gyakorlati hajlamú emberek éleseima, ám a tudománynak csak a határait érintő vitája, egyszóval a századok felgyűlő és folyton szaporodó hitedelem-, vélemény- és szokásanyagába elmerülni predesztinált és mi szorosan vett tudományos értékű? Mellőzve már most a különböző többi tudományokat, igy a természet- és történettudományok nagy kontingensét (amelyek közül az utóbbiakra nézve köztudomású, hogy alapvető tételeiket és felosztásaikat illetőleg művelőik milyen nagy bizonytalanságban vannak), vegyük elő azokat a tudományokat, amelyek bizonyos okokból maguknak követelik a többi tudományok fölötti elsőbbséget. Ilyenek a matematika és filozófia. A matematika exaktságára hivatkozik, amely megkülönbözteti ót a többi, vele szemben bizonytalanságot, lazaságot mutató tudománytól. Csakhogy a matematika exaktságát jórészt annak köszönheti, hogy bizonyos tételeit akként alkotja meg, hogy az ellenmondást kizárja, amilyen például az, hogy 2 — 24, vagy hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes. Amikor azonban a matematika a fogalmakat egymáshoz akként társítja, hogy az új konstruktió mintegy konkrét, önmagába zárt, minden mástól élesen elhatárolt matematikai tárgyat képezzen, akkor tulaj donkép kezdi elhagyni a tudomány területét A tudomány főfeladata nem az, hogy alkosson, konstruáljon, a saját abstrakt tételeit konkretizálja, illetve a a konkrét tárgyképzetekhez minél hasonlóbbá tegye, hanem hogy a jelenségek közt eligazítson, azokat felossza, magyarázza, megértse. Az kell tehát, hogy a tudomány a jelenségekre vonatkozzék. Ezzel szemben a matematika jó része a saját anyagát a matematikai fogalmakat többéke vésbbé szabadon kombinálja. A matematika épen ezért a maga egészében, helyesebben mai állapotában, amikor különös appendixeket is fűznek hozzá, a szó szoros értelmében nem tudomány, hanem ott áll a tudomány és a kötött és szabad konstruktiok, a művészet határán. Amennyiben tételei a jelenségekre vonatkoztathatók, annyiban tudomány, amennyiben azokra .alkalmaztatnak más tudományok (fizika, technikai tudományok) útján, annyiban alkalmazott tudomány, amely azonban már művészi elemekre, konstruktiókra erósebben szorul, amennyiben végül a matematikai fogalmak önkényes játékokra használtatnak feL mint a halmazelmélet egy részében, annyiban művészet, szinte teljesen szabad kombináció, amely inkább csak az ellen nem mondás, az összhang tulajdonkép esztétikai elvét tartja szem előtt. Ha mar most a matematikát mint tudományt vesszük vizsgálat alá, azt mindennek vehetjük, csak kiforrottnak, exaktnak nem, jóllehet már igen exakt tételei is vannak. A matematika tudománya jó részében válaszúton van, most dönti eL, mi tartozik hozzá, a tiszta matematikához és mi nem, mi csupán a matematika tudomány gyakorlati vagy teljesen önkényes alkalmazása. Ez az átmeneti állapot nem csupán a matematika felosztását és határainak más, gyakorlatibb tendenciájú tudományoktól való éles elválasztását nehezíti meg, hanem maguknak a gyakorlati tudományoknak felosztását és határainak megállapítását is. A tiszta matematika anyagának jórészét ugyanis az évezredekre nyúló kiválás alatt olyan tudományoktól vonta el és nyeri mai nap is, amelyekben a tiszta struktiv tételek és azoknak a jelenségekhez