Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A néplélektan mint tudomány

41 Vegyünk most vizsgálat alá olyan tudományokat, amelyek elszakadtak egy-egy tudománytól s igen korán önálló fejlődést mutatnak. Ilyenek például a különböző jogtudományok, amelyek a politika tudományából szakadtak ki s annak alkalmazásaiként tekinthetők.1 Ezek tényleg már igen korán nagy és önálló virágzásra tettek szert. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk meg őket, úgy találjuk, hogy csupán azok a jogtudományok fejlődtek nagyra, amelyek a gyakorlati élettel a lehető legszorosabb kapcsolatban voltak és vannak és igy anyaguk kevert voltánál fogva a legkevésbbé tarthatnak igényt a tudomány elnevezésre. A rómaiaknál például a magánjog a gazdasági szempontok s a velejáró peres hajlamok hatása alatt igen nagy fejlettségi fokot ért el, s a jogi disciplinák közül ma is ez a tudomány a leginkább kifejlődött Viszont a jogi általános alapelvek, amelyek az összes jogtudományok elszakithatlan gyökereit kellene hogy képezzék, távolról sem tisztázódtak. Felosztjuk a jogot tárgyi és alanyi jogra, amely felosztás már eo ipso nem szorosan tudományos természetű, mert nem annyira az elvek, hanem inkább a tárgyak: az alanyi vagy tárgyi konkrétumok szerint igazodik. A tárgyias felosztás azonban csakis akkor okoz félreértést, ha elfelejtkezünk arról, hogy a helyezkedő Hegel 4 államformát (keleti, görög, római, germán államformák), Mohi 6-ot (a patriarchális, a theokratikus, a patrimonialis, a klasszikus, az újkori jogállam és a despotiák); Bluntschli 4-et (monarchia, aristokratia, demokratía, ideokratía); Buchez 2-ót (választási és örökösödési kormányformák); Parién 4-et (monarchia, aristokratia, demokratía s ezek vegyüléke negyedikül, mint a jövő fő alakja) különböztet meg. Schwarz Gyula az államformákat 6-féle szempontból (1. az államhatalom irányadó elemeinek társadalmi természete, 2. az államhatalom irányadó elemeinek behelyezési módja, 3. az államhatalom egészének jogi természete, 4. a lakosság állam jogi tagozata, 5. az állampolgárságnak az államhatalomban való részvétele, 6. az állam célja szerint) osztályozza. Concha (Politika 4»í>. L) az uralom formái (forma imperii) szerint két (monarchia és köztársaság1, az alkotmány formái (forma regiminis) szerint számtalan (képviseleti, nem képviseleti, despotikus, jogilag szabályozott, felelős, nem felelős, jogi, politikai felelősségű, egykamarás, kétkamarás, parlamentáris, prezidenciális stb.), alkotmányt, illetve államformát különböztet meg. Hasonló ellentétek állnak fenn az állam belső struktúrájára nézve. Montesquieu Locke nyomán élesen Elválasztotta a törvényhozó, bírói és végrehajtó hatalmat s a megfelelő szervek különbségeit. De vájjon azóta tisztázódott-e teljesen ezeknek egymáshoz való viszonya? Már a XVIII. században Mercier de la Riviere felveti, hogy n törvényhozó hatalom el nem választható a végrehajtótól, mert ha az, ki a törvényeket hozza, nem bírná őket végrehajtani, hatalma semmissé és hasznavehetetlenné válnék* (Ordre essen ti el XIV. 102.^. Constant kiemeli, hogy az állam egységes test lévén, jóval fontosabb a három szerv összemúködése, mint egymástól való különállása s a három fölé a központi vagy felügyelő hatalmat, illetve szervet teszi. Rotteck csak két alaphatalmat ismer eL a törvényhozót és a közigazgatót. Hegel fejedelmi, kormány és törvényhozó hatalmat különböztet meg, Bluntschli pedig törvényhozó, kormányzó, bírói, közművelődési és közgazdasági hatalmat. i Természetesen ehhez szükséges, hogy a politika tudományát tágabb értelemben vegyük s tárgyának tekintsük a primitívebb társadalmi alakulatokat is, nem csupán a legfejlettebbet, az államot.