Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Somló Bódog

33 A helyes jog kérdése tehát elvezette szerzőnket az erkölcsi értékelés problémájához. Ezen utóbbi kérdés viszont általában az értékelés és különösen az abszolút érték vizsgálatára készteti, amely értéktani vizsgálódásai egészen az ismeretelméleti probléma gyökeréig hatolnak. Kutatásainak az eredményét «A z érték problémája» c. dolgozatában1 foglalja össze, amelyben ezt az egész kérdéskomplexumot mélyen megalapozott filozófiai talpazatra helyezi. Filozófiai szempontból ez a kis dolgozat Somló legértékesebb műve. A rövid, 28 oldalra terjedő ((szisztematikus rész» tömörség, súlyos tartalom és éles logika tekintetében a filozófiai irodalom legjobb termékei mellé állítható.2 Kiindulópontja, hogy az «abszolut érték olyan érték, amely úgy minden képzelhető alanyra, mint minden képzelhető tárgyra nézve minden leltétel mellett érvényes». (Az érték probl. 88. 1.) Ebből kifolyólag kimutatja, hogy «bármi is legyen az abszolút érték, csak egy ilyen abszolút érték lehetséges». (U. o. 89. 1) Egy ilyen abszolút értéknek a felvétele pedig okvetlenül szükséges, minthogy «az az állítás, hogy csak szubjektive feltételezett értékek vannak (nincs abszolút érték) ellenmondó, mert maga ez az állítás mégis abszolút érvényt igényel». (U. o.) Végül ebben a gondolatmenetben, mellyel az abszolút érték tagadásának a lehetetlen voltát kimutatta, már benne rejlik annak a meghatározása is, hogy ez az abszolút érték az igazságérték. «Az igazságérték (ugyanis) az egyetlen érték, amelyet csak elismerni lehet, minthogy annak tagadása is már annak elismerését foglalja magában.» (U. o. 90. 1.) Ebből azután levonja azt a következtetést, hogy «az abszolút érték fogalmában rejlő föltevések következetes szem előtt taitása az ismeretelmélet problémájához vezet el bennünket. Az igazságértékkel értékelni és megismerni ugyanis egy és ugyanaz... Az abszolút érték problémája és az ismeretelmélet problémája ugyanarra a kérdésre vonatkoznak.)) (U. o. 91. 1.) Mindkét esetben csak arról van szó, hogy gondolkodásunk egy végpontját konstatáljuk, amelyen túlmenni nem lehet. (U. o. 92. I.)3 Miután ekként kimutatta, hogy abszolút érték csak az igazságérték, fölmerül az a kérdés, hogy minek tekintsük most már az erkölcsi értéket ? E tekintetben konstatálja, hogy «az erkölcsi érték mint öntudatunk ténye van adva. Minden tény pedig — belső tapasztalataink tényei is — alá vannak vetve az igazságérték mértékével való megítélésnek ... Hogy i Athenaeum, 20. évf. 1911. 2. sz. 84—113. 11.; 3. sz. 37—66. 11. Németül «D a s W e r t p r o b 1 e m» címen a «Zeitschrift für Philosopliie und philosophische Kritika 145. és 146. kötetében jelent meg. (Leipzig, 1912. 66. old.) - A következő ((polemikus rész» Kant, Windelband, Rickert, Nelson, Münsterberg, Simmel (csak a német kiadásban) Krueger és Böhm Károly (csak a magyar kiadásban) vonatkozó felfogásának éleselméjü kritikája. 3 Az ismeretelmélet további nehézségeivel azonban ezen dolgozatában nem kíván foglalkozni. (U. o. 93. 1.) Ezen kérdések megoldása azon hatalmas műnek a feladata lett volna, amelynek a gondolatkörével eletének utolsó éveiben foglalkozott és ametynek összefüggő papirravetéséhez «P r i m a philosophia oder d i e Lebre vom Unbedingten als philosophische Grundwissenschaft» címen már 1918. októberében hozzákezdett. Társadalomtudomány. 3-