Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A nemzetközi munkásvédelem

401 séges összeg biztosítandó nekik. Ez összeg az egyezménytervezet értelmében vagy közalapból, vagy pedig anyasági biztosítás útján teremtendő elő. Az egyezménytervezet ezenkívül a szoptató anyák részére munkaközben két félórai szünetet biztosít. A negyedik egyezménytervezet a nők éjjeli munkájának t Halni ázására vonatkozik és bár csodálatos módon nem is hivatkozik az 1906. évi ugyanily tárgyú berni egyezményre, mégis lényegileg azzal egyezik, amennyiben egyfolytában 11 órai éjjeli pihenőt biztosít a női munkásoknak. Ez az egyezménytervezet vis major esetére és oly esetekre állapít meg kivételeket, amidőn romlékony anyagok feldolgozásáról van szó. Kivételt enged továbbá Britt-Indiára és Siamra vonatkozólag. Az ötödik egyezménytervezet talán a legfontosabb, mert a gyermekmunka eltiltását tartalmazza az iparban a tiszta családi üzemek kivételével. A tilalom kiterjed a 14. életévüket még be nem töltött gyermekekre. A tervezet ismét Japánra és Britt-Indiára tartalmaz kivételeket. A hatodik egyezménytervezet is a gyermekekkel, illetőleg fiatalkorú munkásokkal foglalkozik, azok éjjeli munkáját tiltván el. A tervezet értelmében a 16 éven aluli gyermekek éjjeli munkája fellétlenül tiltva van. A 16—18 év közötti munkások éjjeli munkáját is csak kivételesen engedi meg a tervezet vis major esetére, továbbá hatósági beleegyezéssel közérdekben sürgős esetekben. Megengedi ezenkívül a 16 éven felüli munkásoknak vaskohókban, üveggyárakban, papírgyárakban, cukorgyárakban és az aranybányászat bizonyos munkáiban éjjel való foglalkoztatását. Ismét Japán és Britt-India részére biztosít bizonyos kivételes elbánást. Az egyezménytervezeteken kívül a washingtoni konferencia, amint tudjuk, néhány socialpolitika intézkedés ajánlását határozta el, ezeket Recommendation cimén juttatva el a kormányokhoz. Ezek elseje az iparszerű munkaközvetítés megszüntetésére, a külföldi munkások toborzásának az érdekelt munkaadók és munkások közreműködésével intézésére, a munkanélküli biztosítás bevezetésére és a közmunkáknak lehetőleg a munkanélküliség idejére való beosztására vonatkozik. A második ajánlás a külföldi munkásoknak a belföldiekkel egyenlő elbánásban részesítését és kivált a szakszervezkedési jog terén a belföldiekkel egyenlővé tételét kívánja. A harmadik ajánlás a lépfene elleni küzdelmet, a negyedik pedig a nőknek és gyermekeknek az ólommérgezések elleni megvédését illeti, míg az ötödik teljesen semmitmondó, amennyiben nagy általánosságban azt ajánlja a kormányoknak, hogy megfelelő egészségügyi szervezetet, illetőleg közszolgálatot létesítsenek. Végre a hatodik ajánlás az államokat arra szólítja fel, hogy a fehér, illetőleg sárga phosphornak a gyufagyártásban felhasználása tárgyában kötött 1906-ik berni egyezményhez csatlakozzanak. VI. Ha végigtekintünk a washingtoni határozatokon, akkor kétségtelenül meg kell állapítanunk azt, hogy a népszövetség munkaügyi szerve nem csekély hévvel látott hozzá munkájához. Alig hisszük, hogy ez az ügynek