Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A nemzetközi munkásvédelem

402 túlságosan előnyére válnék. Kétségtelen az, hogy a socialpolitikának széles alapon nagy lendületet adott, amennyiben a szociálpolitikai törvényhozás oly gazdag volt a lefolyt évben a külföldön, mint azelőtt talán soha. Ámde ennek főoka a mai szociális helyzetben van. El kell továbbá ismernünk azt, hogy a washingtoni conferentia valóban a legégetőbb socialpolitikai kérdéseket választotta ki és merész kézzel hozzányúlt a gyermekmunka szabályozásának kérdéséhez, amelyet eddig csak az éjjeli munkával kapcsolatban mert a nemzetközi munkásvédelem az 1914. évi egyezménytervezetben érinteni. Nagyjelentőségű a női munkának átfogó szabályozása is, amely szintén erősen meghaladja a törvényes munkásvédelem nemzetközi egyesületének e kérdésben tett lépéseit. A munkanélküliség szabályozására készített egyezménytervezet már soványabb, bár időszerűségét természetesen nem lehet kétségbevonni. Nehezen állítható az utóbbi minden ellentmondás nélkül a 8 órai munkanapot követető egyezményre vonatkozólag. A politikai helyzet kétségtelenül a kor egyik legfontosabb követelményévé teszi azt, de maga a korszak, melyben élünk, csak annyiban indokolhatja annak életbeléptetését, amennyiben a munkaidő leszállítása is egyik eszköze a munkanélküliség elleni küzdelemnek, és amennyiben a többtermelésnek egyelőre a nemzetközi helyzetben nagy akadályai vannak. Egyébként sohasem lett volna oly időszerűtlennek mondható a munkaidő leszállítása, mint épen ma, amidőn munkás és munkaadó, sőt az összemberiség érdeke egyaránt követeli a munkateljesítmény minél nagyobb fokozását. E fokozásnak sem szabad természetesen az emberi erővel való rablógazdasággá fajulnia, legkevésbbé egy ily hosszú háború után, de kérdés az, hogy mi ássa alá jobban a munkás egészségét, a 8 órai túlerőltetett munka, vagy pedig a valamivel hosszabb és kényelmesebb munka, mert az kétségtelen, hogy a helyzet tisztulásával erősen fokozott munkának kell megindulnia. Bármint álljon is ez, az államok igen nagy része helyt adott a washingtoni határozatoknak és már életbeléptette a 8 órai munkanapot. A népek szövetségének munkaügyi szerve a békeszerződés határozatainak megfelelően tényleg az 1920. évben is megtartotta közgyűlését és pedig júnis 10-től július 10-ig. Ezúttal Genuában gyűltek össze a kiküldöttek. E közgyűlés egészen a tengerészek követeléséinek szólt, melyek, mint tudjuk, már az 1919. évi berni követelések között is szerepelnek. Az 1919. évben nagy hévvel megindított actió azonban már Genuáben nem talált párjára. A hajózási vállalatok és a tengerész alkalmazottak között az ellentétek óriásiaknak bizonyultak és így a genuai ülés csak három szerződéstervezetet tudott kidolgozni. Az első a tengerészeire vonatkozólag vonja le a következtetéseket a washingtoni conferentia ötödik egyezménytervezetéből, amennyiben a tengerészeire vonatkozólag a gyermekek alkalmazására nézve szintén a 14-ik életévet állítja fel korhatárnak. A második a tengerészmunkásoknak munkanélküliség esetére nyújtandó segélyekről szól. Kimondja, hogy a hajóvállalatok a hajótörés folytán munkátlanokká vált tengerészeknek a munkanélküliség idejére kártalanítással tartoznak, mely kéthavi fizetésüknek felel meg. A harmadik egyezménytervezet a tengerészmunkások közvetítését szabályozza, kimondván