Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A nemzetközi munkásvédelem

a capitalismus a maga szélsődéivel az európai continensre bevonult, itt is elő kellett törniök ezeknek az ellenállásoknak, amelyek a munkás emberi mivoltának figyelmen kívül hagyása ellen küzdenek. Miként a capitalismus maga teremtette meg ellensúlyán ÍV munkásvédelmi törekvésekben, éppen úgy az egyes országokban kifejlődő munkásvédelemnek el kellett hintenie azt a magvat, amely a munkásvédelem nemzetközi alapra helyezéséhez vezetett. A munkásvédelem lényegénél fogva a termelésnek korlátolója, mert a vállalkozónak nem engedi meg a munkás végnélküli kihasználását. Minden ily korlát azonban béklyót jelent a nemzetközi versenyben, amelyet pedig mag'a a capitalismus egyre nagyobbra növel. Nem véletlen tehát, hogy a nemzetközi munkásvédelem gondolata először Angliában ébredt fel, ahol 1802-ben született meg az első munkásvédelmi törvény. Maga O w e n, a törvényes munkásvédelem egyik legnagyobb előharcosa, hangoztatta legelőször ezt a követelést, amelyet csakhamar magukévá tettek az angol gyárosok is. G. A. Lee gyáros a munkásvédelem hatásait tanulmányozó bizottság előtt már 1816-ban kijelentette, hogy a munkásvédelmi törvények csak akkor nem lesznek kárára az angol iparnak, ha a többi iparos állam is hasonló törvényeket fog alkotni, mert különben a tőke ki fog vándorolni azokról a területekről, amelyek kihasználását illetőleg a munkásvédelem által kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek. így nyilatkozott egy angol gyáros akkor, amidőn Anglia ipara minden versenyen felül állott és a nemzetközi versenynek a mai viszonyokhoz képest még csak nyomai sem mutatkoztak. Mennyivel inkább kellett erre az álláspontra helyezkednie az oly államok iparának, amelyek capitalistikus termelése már az angol versenytől fenyegetve fejlődött ki. És valóban, amily mértékben tért foglalt az európai continensen is a nagyipar és vele együtt a magának utat törő törvényes munkásvédelem, oly mértékben fokozódtak azok a követelések, ametyek a munkásvédelemnek nemzetközi alapra helyezésére irányulnak. Amidőn Anglia a mult század első évtizedeiben és később a negyvenes években Poroszország, Franciaország, Ausztria, a Svájc kantonai, Svédország, sőt Oroszország is szabályozták a gyermekek és fiatalkorúak munkaidejét, Le Grand 1840-ben a francia és a svájci kormányhoz, valamint a német vámegyesülethez beadvánnyal fordult, hogy a fiatalkorú munkások munkaidejének szabályozását azonos alapon eszközöljék. 1847-ben Le Grand újabb beadvánnyal fordult a hatalmakhoz a 12 órai maximalis munkanap egységes szabályozása és a nők éjjeli munkájának közösen való tilalmazása érdekében. Bármennyire hangsúlyozta is, hogy a munkásvédelem terén való késlekedés hatása a forradalmi socialismus térfoglalása lesz, beadványait meg nem hallgatták. Mindezek a hangok nyomtalanul maradtak, mint hogyha a pusztában hangzottak volna el. A munkásvédelem kezdetei már megvoltak, de a socialpolitika mindenfelé még fejletlen volt és csak néhány éles szemű férfiú számára volt fenntartva a jövőbepillantás, amely megmutatta, hogy munkás védelemre szükség van, az azonban a hazai ipar nagyobb kára nélkül csupán nemzetközi alapon fejlődhetik naggyá. Az az érv, hogy a munkásosztály helyzete javításának késése esetében a munkás-