Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A nemzetközi munkásvédelem

393 mozgalmak forradalmi úton fognak maguknak utat íörtri, az 1848-ik év szabadságmozgalmai előtt egyáltalában n©aj hatott a kedélyekre. Az 1848-as év mozgalmait reakció követte Európa-szerte, amely azönban'nem tudta a munkásmozgalom megindulását meggátolni. Mihelyt a reakció szigora engedett, a munkásmozgalom Angliában, Franciaországban, Németországban és Svájcban erőteljes fejlődésnek indult. Már a 60-as években a munkások internationáléval próbálkoztak, amely a nemzetközi munkásvédelmet is zászlajára írta, és már 1866-i genfi congres^usán a nők és gyermekek éjjeli munkájának tilalmazását és a 8 órai munkanapnak nemzetközi alapon való bevezetését követelte. Az intcrnationale 1876-ban megszűnt, de a nagyobb iparos nemzetek szakskerv'jzkedési mozgalma egyre inkább izmosodott és különösen Angliában és Svájcban a törvényes munkásvédelem erőteljes fejlődését hozta magával. Angliában a női- és gyermekmunka szabályozása érdekében a törvények egész sorozata keletkezett, a Svájcban pedig a leginkább iparos kantonokban indult meg a munkásvédelmi törvényhozás, míg azután 1877-ben megszületett a svájci szövetség nagy gyári törvénye, amely a női- és gyermekmunka, valamint egyéb munkásvédelmi kérdések szabátyozásán kívül a felnőtt férfiakra is kiterjedő 11 órás maximalis munkanap megállapításával eddig Európában páratlan haladást hozott a mnnkásvédelem terén. Anglia ipara nagy fölényénél fogva bele tudott törődni a socialpolitikai haladásba, ellenben Svájcban az 1877-ik évi gyári törvény meghozatala után bebizonyosodott, hogy mennyire igazuk volt azoknak, akik már a XIX. század elején a socialpolitikának nemzetközi úton való haladását elengedhetetlennek jelezték. A gyárosok a nemzetközi versenyre való utalással óriási ellenállást fejtettek ki a törvény végrehajtásával szeml én. Minthogy pedig a fejlődő munkásmozgalomra való tekintettel az 1877-ik évi gyári törvény elejtéséről nem lehetett szó, a Svájc számára csakis a munkásvédelemnek nemzetközi alapra helyezése hozhatta a kellő megoldást. És valóban a svájci szövetségtanács volt a legelső, amély hivatalosan felkarolta a nemzetközi munkásvédelem gondolatát. Már 1880-ban kísérletet tett ezirányban, amennyiben hivatalos köriratot intézett a hatal mákhoz a munkásvédelem nemzetközi szabályozása érdekében. E köriratnak közvetlen eredménye nem volt, ámbár 1883-ban a francia, 1886-ban pedig a német parlamentben követelések hangzottak el ebben az irányban. Minthogy Svájcban a gyárosok ellenállása mind nagyobb lett, a szövetségtanács 1889-ben megismételte a hatalmaknál már előbb tett lépését és a munkásvédelmi kérdések megbeszélésére nemzetközi konferencia összehívását követelte. A siker ezúttal nem maradt el, de nem azért, mintha a Svájc szavára inkább hallgatott volna most már Európa, mint kilenc évvel előbb, hanem azért, mert a 90-es években a helyzet már jelentékenyen megváltozott. E változás okát Németországban kell keresni, ahol II. Vilmos császár trónra kerülése szakított Bismarck munkáspolitikájával és az erősödő munkásszervezetek n> omása alatt munkásvédelmi törvények alkotását 26 Társadalomtudomány.