Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A német birodalmi szükségáldozat s a magyar vagyonváltság

385 tői függ, hanem a pénzügyminisztertől és az országos földbirtokrendező bíróságtól. Ezek engedhetik meg, vagy tehetik kötelezővé az ily módon való fizetést s a pénz- és földmívelésügyi miniszterek rendelhetik el, hogy a váltság fejében átadott ingatlan tulajdonosa ideiglenesen ugyanazon ingatlan bérlője gyanánt működjék. Ugyancsak korlátozva vannak a váltságkötelesek annyiban is, amennyiben a kincstár jogosítva van a váltsággal terhelt mezőgazdasági ingatlanokat vagy házakat élők közötti elidegenítésük esetén a kikötött vételár 85%-a fejében kisajátítani. Ez a kisajátítás azonban csak akkor foglalhat helyet, ha a kikötött vételár a forgalmi értékhez képest túlságosan alacsonynak mutatkozik. Végül bármennyire az állami címletekben való fizetés volna a leghathatósabb biztosítéka annak, hogy a kormány a vagyonváltságot csakugyan adósságtörlesztésre fordítja és semmiféle más célra fel nem használja, — a tervezetek csak a váltság felét engedik háborús címletekkel kifizetni, nem pedig, mint a német törvény, az egész áldozatot. * * * Mielőtt a vagyonváltság tervezeteinek bírálatát befejeznők, még egy módosítást kell bírálat tárgyává tennünk. A jelzett módosítás, t. i. a Rubinek-Temesváry-féle tervezet rendkívül nagy jelentőségű, mert immár a nyolcadik kísérlet arra, hogy egy hétszer átdolgozott miniszteri tervezeten enyhítsen, s a magyar társadalomnak gazdaságilag és politikailag legfontosabb rétegét: a magyar gazdatársadalmat az agyonadóztatás katasztrófájától megmentse. A RubinekTemesváry-féle tervezet három szempontból jelent lényeges haladást t. i. egyrészt a való élet viszonyaihoz való nagyobbfokú alkalmazkodás, másrészt az egyes adóalanyok terhének csökkentése s végül a vagyonváltság pénzügyi eredménye szempontjából. — Ami az első szempontot illeti, — a Hegcdüs-féle tervezetnek nagy hibája volt, hogy a váltság kiszabásánál egy csak papíron létező adatot t. i. a mezőgazdasági ingatlanokna k az egész országra vonatkozó átlagos kataszteri tiszta jövedelmét vette alapúi. Az or«-;zagOS, átlag révén ugyanis 10 K kat. tiszta jövedelem alaiyj^n rovatott meg vagyonváltsággal az is, afe&k az iBg&tiaBái a kataszter szerint holdankint átlag 1 koronát s az is, akinek ingatlanai holdankint átlag 20 koronát jövedelmeztek. A Rubinek-Temesváry tervezet az országos átlag helyett az egyes birtokosok mezőgazdasági ingatlanainak átlagos kat. tiszta jövedelméből indúl ki s a birtokosokat aszerint, hogy birtokaik átlagos kat. tiszta jövedelme 1, 2, 3 usque 20 korona-e holdankint, — 20 csoportba s a Hegedűsénél jóval mérsékeltebb progressio révén .mindegyik csoportot további 6, valamenyiüket tehát összesen 120 csoportba osztja be. Ehhez képest az, akinek ingatlanai kat. holdankint csak 1 korona tiszta jövedelmet hoznak, — vagyonváltság címén kevesebbet, akinek az ingatlanai többet hoznak, az többet, s az ugyanolyan jövedelmű ingatlanok után is az akinek kisebb a birtoka, kevesebbet, akié nagyobb az többet fizet. — Világos tehát, hogy a Rubinek-Temesváry-