Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A német birodalmi szükségáldozat s a magyar vagyonváltság

379 dulónapnak, t. i. az 1920., 1921. s az 1922. évek dec. 31-ikének alapul vétele mellett újból ki kell számítani s az áldozatot az új érték alapján kell kiróni. Állítsuk szembe a német törvény rendelkezéseivel az idevágó magyar jogszabályokat. Az első váltságtörvény a részvények értékelésénél 1920. dec. 20-ikát, vagyis azt a napot veszi irányadóul, amelyen a pénzügyminiszter a vagyonváltságra vonatkozó terveit a nemzetgyűlésnek bejelentette. Minthogy azonban a váltságot nem egy törvény, hanem a törvények egész sorozata szabályozza, az értékelésre nézve nem egyetlenegy nap, hanem majd minden vagyonkategoriánál más-más nap lesz az irányadó. Az u. n. fordulónap nálunk nem egységes és majd e 1 ő z e t e s, majd utólagos, sőt az I. törvény szerint végleges is. Bármekkorát zuhanjanak tehát a Stichtag után az árak, az értékeléshez többé hozzányúlni s ezen a réven a már kirótt s esetleg ki is fizetett vagyonváltságot leszállítani nem lehet. A német kormány eszerint öt hónapot adott arra, hogy az összes vagyontárgyak árai leszálljanak a megközelítően valóságos érték színvonalára s a törvényben ezt a reális értéket rójja meg — a három év alatt bekövetkezhető áresések figyelembevétele folytán csak ideiglenesen — áldozattal. A magyar kormány ezzel szemben egy másodpercet sem engedett a részvényeseknek a speculatios árak leverésére s a szédítően magas értékeket, illetve ezeknek kétharmadát vette a vagyonváltság kiszabásánál alapul. A három éven át bekövetkezhető további árzuhanásokat pedig teljesen figyelmen kívül hagyta. A német pénzügyi politika ebből a szempontból reális, méltányos és következetes, a magyar irreális, méltánytalan és következetlen. S ugyanilyennek mutatkozik a magyar rendszer a tervezetekben is. A mezőgazdasági ingatlanoknál a mindenkori búzaárakkal combinálva, a 37 év előtt készült és 11 évvel ezelőtt kiigazított katasztert, az üres beltelkeknél 1921. március 1-ét, az erdőgazdasági felszerelésnéí s a kereskedelmi árúraktáraknál 1921. április 1-ét veszi az értékelésnél irányadóul. Szőlőknél az 1918., 1919., 1920. évek, erdőbirtoknál az 1918. év, házaknál az 1920. vagy 1921. év, iparvállalatoknál az 1913—1919. évek, a nagy gazdasági gépeknél, a bútoroknál, szőnyegeknél stb. a beszerzések időpontjai az irányadók. Eltekintve attól, hogy e különböző időpontok közt az egyes vagyontárgyak értékében óriási eltolódások állhatnak elő, betetőzik a tervezetek ezt az igazságtalanságot azzal, hogy csak a mezőgazdasági ingatlanok váltságát állapítják meg búzamennyiségben s következéskép csak a mezőgazdát védik meg pénzértékének emelkedéséből származható kárral szemben. Mi ennek a következménye ? Az, hogyha az árak a mai áraknak csak felére vagy harmadára esnek, a váltság kulcsa mindazoknál megkétszereződik vagy megháromszorozódik, akiknek pl. e r d ő- vagy szőlőváltság-tartozása még fennáll; ha pedig csak bizonyos fajta árak, pl. csak az ingatlanok árai esnek, az iparcikkek árai ellenben egyáltalán nem, vagy nem arányosan esnek, vagy épen emelkednek, akkor az eredetileg is nagy aránytalanság még nagyobb lesz s míg pl. egy 15 milió K 25*