Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A német birodalmi szükségáldozat s a magyar vagyonváltság

372 n a k», «szabadalmainak» és «p ó t s z a b a d a 1 m a i n a k» a hatása alatt valami sajátságos átalakuláson megy át s igazságtalan barbár rendszerből csupa eredeti ötleten felépülő olyan «m agyar s y stemává» lesz, melyet «a k ü 1 f ö 1 d» is elő fog venni, «h a majd a nagy vagyonadóval megakadna ». 1 Ha ezt az eredeti magyar rendszert behatóbb vizsgálat tárgyává tesszük, — sajátságos ellentmondásokra akadunk. Mi a rendszer lényege? Az, hogy nem egy-egy személy összvagyon át rójja meg vagyonváltsággal, amit bevallás nélkül megállapítani lehetetlen volna, hanem az egyes vagyonkategóriákat. Szabályozza pedig a vagyonváltság kirovását csupa olyan tárgyi ismérvek alapján, amelyeket bevallás nélkül is meglehet állapítani. A magyar rendszer eszerint tárgyi rendszer s mint ilyen azért nem kér bevallást, mert «f e lt a 1 á 1 ó j a» egyszerűen «n e m hisz a b e v a 11 á s o k n a k». 2 Ép ezért hogy működik a «magyar szisztéma» ? Feltalálója erre így válaszol: «Nálam minden mechanikusan és gépezetszerűleg történik, nem keresem, nem tudom, gazdag-e valaki vagy szegény, nincs időm rá, hogy ezzel foglalkozzam». A magyar rendszer feltalálója azonban korántsem az az adóztató automata, akinek ezekután gondolnók. Az automatából lépten-nyomon kitör az érző, a gondolkodó, modern kultúrember, aki nagyon is tudja, hogy paradoxonokkal az élet nagy kérdéseit megoldani nem lehet. S bár kétségtelenül egy ilyen paradoxonon épül fel az ő «bonyolult építményének)) egész ((kupolacsarnoka*, — hisz «abból indul ki, hogy a háború összes igazságtalanságai között igazságot tenni nem tud, elindul tehát a legegyszerűbb igazságtalanság irányába n», — mégis hangoztatja a szociális igazságot, s kijelenti, hogy az ő építményének két oszlopa van: az egyik a fundus instruktus és a termelő munka védése, a másik a gyerme k», illetve az az elv, hogy «m inél több gyermek, annál több adómentesség)). Ha ezt a német reminiscenciákon felépülő sajátságos magyar rendszert a német rendszerrel egybevetjük, a legelső és leginkább szembeötlő eltérést ekképen jellemezhetjük. A német áldozati törvény a személyi adózás rendszerén épülvén fel, egy törvényben ugyanazon alapelvek s z e r i n t rójja meg áldozattal minden egyes természetes és jogi személynek egész vagyonát. A szabályozás ezen egységének már most két előnye van. Az egyik abból áll, hogy semmiféle vagyonkategóriát az áldozat alól kivonni nem lehet; — a másik pedig abból, hogy a szabályozás mindenkire nézve egyöntetű, az alapelvek azonosak s a végrehajtás is egyöntetűen megy végbe. A magyar rendszer a két előny közül az elsőt csak mesterségesen s roppant igazságtalanul és tökéletlenül tudja megvalósítani. A magyar rendszer u. i. minden vagyonkategóriát külön akarván megadóztatni, a törvénytervezetek egész sorozatával kénytelen a nemzetgyűlés 1 1920. dec. 20-iki beszéd. Napló 139 ülés 10. old. 2 U. o.