Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A német birodalmi szükségáldozat s a magyar vagyonváltság

elé járulni s minthogy egy tervezet elfogadása korántsem biztosítja a többi tervezetek elfogadását s kóvetkezéskép az összes vagyonkategóriák váltság alá vonását, az L váltságtörvény a következő sajátságos j u n k t im o t volt kénytelen törvénybe iktatni: A II. fejezetben szabályozott vagyonváltságot vissza kell téríteni, ha az ingatlan vagyonváltságát szabályozó külön törvény 1921. szept. végéig életbe nem lép. Minthogy a II. fejezet csak a belföldi részvények és üzletrészek vagyonváltságáról szól, ezeknek a váltságát vissza kell fizetni; — a betétek, a folyószámlakövetelések, a külföldi pénznemek és értékpapírok vagyonváltságát ellenben nem kell visszafizetni, ha a fenntjelzett feltétel be nem következik. Hogy a törvény miért nem fizetteti vissza az összes vagyonkategóriák vagyonváltságát s egyáltalán miért igér visszafizetést, mikor ez pénzügyileg s a részvénytársaságoknál technikailag is képtelenség, ezt megmagyarázni lehetetlen. S ép így lehetetlen megmagyarázni azt is, hogy a törvény és a tervezetek magánosoknak magánosokkal szembe* fennálló követeléseit váltsággal meg nem rójjáks ettől az elvtől csak ket esetben t. i. az ipari üzemeknél és akkor térnek el, ha a kereskedő az árúraktár értékéből az igazolt üzleti adósságokat le akarja vonatni. Ajogok és követelések tehát kibújnak a váltság alól; pedig tudtunkkal ezek is hozzátartoznak a vagyonhoz. De ha ily gyarló módon tudta megvalósítani a magyar rendszer a német egységes szabályozás első helyen említett előnyét, egyáltalán elérhetetlen ideál maradt számára a második előny. Hogy a magyar váltságtörvények illetve tervezeteik között semmiféle egyöntetűség nincs, hogy a különböző vagyonkategóriákra vonatkozó szabályok semmiféle egységes rendszert nem alkotnak, hogy az ű. n. cm a gyár szisztéma^ a tárgyi adózás természetével össze nem egyeztethető,1 német elemeket is foglal magában s hogy kulcsának látszólagos alacsonysága mellett is menynyire rideg és kegyetlen, — ez kitűnik az alábbi párhuzamból. II. A létminimum. A tárgyi adózás rendszerével a létminimum, a progresszív és rétegező adózás, valamint az egyéni körülmények figyelembevétele tulajdonképen összeférhetetlenek. Miért ? Azért, mert a tárgyi adózásnál az adó, illetve a váltság változatlan marad akkor is, ha a tulajdonos személve változik. Már pedig ami indokolt volt a jogelődnél, az indokolatlan előnnyé vagy hátránnyá válhat a jogutódnál. Hogy jut pl. valaki ahhoz, hogy egy nagybirtokostól vett ingatlan után a legmagasabb kulcs szerint i A Wekerle-féle egyenes adóreform általános indokolása szerint: aalig szórni bizonyításra, hogy az állandó kataszteren nyugvó földadóba, mint massiv hozadéki adóba a személyi vonatkozások belevitele, vagyis a létminimum és a fokozatos adózás alkalmazása kiszámíthatatlan bonyodalmakra és zavarokra vezetne». Ezen igazság ellen vét az alábbiakból kitünöleg Hegedűs, a vagyonváltságot illetőleg. ,