Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A német birodalmi szükségáldozat s a magyar vagyonváltság

359 esetben V*-át, a legrosszabb esetben * 10-ét. Ha tehát a pnszta szándékot tekintjük, korántsem túlzás egy szocialista képviselőnek, dr. Braunnak az a kijelentése, hogy Németországban milliomosok részére nincs többé hely.1 Bármennyire túlzásnak bizonyul ez a kijelentés, a való életet tekintve, mégis fel kell vetnünk azt a kérdést, vájjon végre lehet-e hajtani a német szocialista törvényhozás adótörvényeit s köztük a leggrandiózusabbat t. i. a birodalmi áldozatról szóló törvényt, ha igen. akkor a valóságban is végrehajtják-e s ha valósággal végrehajtják, akkor elérik-e a németek azt a kettős célt, amit maguk elé tűztek? A német áldozati törvény súlyát lényegesen enyhítik s ezen a réven végrehajthatóvá teszik azok a legfőbb alapelvek, amelyeken a német személyi adózás rendszere felépül s amelyeket az alábbiakban majd vázolni fogunk. Hogy az adótörvényeket s köztük az áldozati törvényt tényleg végrehajtják s hogy Hegedűsnek ezzel ellentétes állítása- tévedésen alapszik, ezt az 1921 április havi kimúlás bizonyítja- E szerint 1921 április havában a birodalom adó-« vám- s illetékbevétele 5 és 1 a milliárd JkL-ra, vagyis hétszerakkora összegre növekedett, mint amekkora 1920 április havában volt s ezen ő és 13 milliárd bevételből 1 és 12 milliárd márka esett a birodalmi áldozatra.3 De bármily csodálatraméltó legyen az a hatalmas német akarat, amely ekkora összegeket képes lerakni a haza oltárára, a német pénzügyi kormány sem a deficit rémét elhárítani, sem az adósságok terhén könnyíteni nem képes. Az ezernyi ezer ok közül csak egypárat ragadunk ki. A német kormány nem térhet ki a tisztviselők fizetésrendezése elől,akik átlag csak felét, vagy harmadát kapják egy testi munkás keresetének nem térhet ki azon polgárainak jogos igényei elől, akiknek külföldön levő vagyonát a győztes hatalmak elkobozták s akik ezen a cimen hazájuktól 131 milliárd M.-át követelnek ;5 nem képes megakadályozni az állami üzemek deficitjét, amely a mult évben egyedül a vasútnál 14-5 milliárd M.-ra növekedett; nem képes megakadályozni a német márkának «g a r a s s á» való lefokozásat, \agyis a pénz értékének a pénzügyminiszter szerint részre, egyéb hitelesebb számitások szerint 1 u részre való lezuhanását; nem tud kitérni a háborús gazdálkodás felszámolásának, a háborús utóköltségeknek a terhei elöl f nem képes visszautasítani a győztes ellenség sarcolását, amely jóvátétel címén Németország tönkretétel-ére törekszik stb. Ezernyiezer okavan tehát annak, hogya birodalom kiadásai és adósságai szinte hihetetlen arányokban 1 Van der Borgfat L h. II. k. 141. 2 L. Hegedűs 1920. XIL 2Ü.-iki nemzetgyűlési beszédét. 3 Frankfurter Zeitung 1921. jun. 20. No. 450. * Van der Borght n. o. I. k. 221. old. II. k. 101. 5 Dr. F. Terhalle i. m. 7. old. * Lásd dr. Wirth pénzügyminiszter és kancellár 1921. VII. 6.-iki beszédét Frankfurter Zeitung, 1921. VII. 27. II. Morgenblart