Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A német birodalmi szükségáldozat s a magyar vagyonváltság

360 növekednek. A német kormány 1919-ben azt a célt tűzte az új adótörvények elé, hogy évi 25 milliárd M. rendes kiadást fedezzenek. S a rendes kiadások azóta 48.5 milliárd M.-ra, a rendkívüli kiadások 59 milliárd M.-ra, az összes kiadások Helfferich szerint évi 155 milliárd M.-ra, a deficit pedig évi 43 milliárd M.-ra emelkedett akkor, mikor a német nemzet egész évi jövedelme mindössze 230 milliárd M.-ra becsülhető.1 S mi volt a célja az áldozati törvénynek? Az volt a célja, hogy 3 milliárd papirmárka adósságot törlesszen évente; ezzel szemben a német kormány 3*25 milliárd papir márkával gyarapította a függő adósságot havonta,2 a jóvátételi bizottság pedig 36 milliárd aranymárka jóvátételt rótt a német birodalomra évente.3 Az évenkénti 3 milliárdos törlesztést tehát 12-s-z e rakkora függőadósság s 16-szorakkora jóvátétel tette illuzóriussá s hozzájárult mindezekhez évi 15 milliárd M. kiadás az ellenséges megszálló csapatok eltartására. Ha Helfferich szerint kerek 100 esztendő szükséges arra, hogy a német nemzet az ő jóvátételi tartozását a kormány tervei szerint letörlessze s ha igaz az állítása, hogy a német kormány a jóvátételi tartozást túlnyomóan váltókkal fedezi, adósságokat adósságokkal fizet,4 akkor joggal kérdezhetjük, vájjon nem kell-e a német pénzügyi politikának ilyen körülmények között előbb vagy utóbb összeroppannia? Dr. Wirth pénzügyminiszter és egyúttal birodalmi kancellár erre a kérdésre az esseni beszédben és pénzügyi programmbeszédében5 következőleg válaszol: A birodalmi háztartás tulajdonképen h á r o m háztartást foglal magában : a közigazgatási, az üzemi és a jóvátételi háztartást. A közigazgatási háztartás rendes kiadásainál 3 és fél milliárd M a deficit; az 59 milliárd M rendkívüli kiadás csak ideiglenes deficitet idéz elő, mert 14*2 milliárd M a háborús gazdálkodás lebonyolítását célozza, 8. milliárd M élelmezési pótlékokra szolgál, 26'6 milliárd M pedig állandó rendes kiadássá lett s mint jóvátételi kiadás a harmadik háztartásba teendő át. Az üzemi háztartás deficitje 20 milliárd M ; de ez a lakosságra nézve részben nyereség volt, mert magánüzem esetén már a mult évben is ennyivel drágább lett volna a pósta, távírda, a vasút stb. Végül a jóvátételi háztartásban a szükséglet ezidőszerint 61 milliárd M; de pontos nagyságát előre megállapítani két okból is lehetetlen: egyrészt a pénz értékének folytonos változása miatt s másrészt azért, mert a német kivitelt terhelő 26°/o-os illeték pénzügyi eredménye évről-évre változni fog. Ami ezen 1 Lásd u. o. 2 Dr. F. Terhalle i. m. 12. old. 3 Arthur Heichen: Reparationslast und deutsches Volksvermögen. Pester Lloyd, 1921. jun. 5. szám. * Frankfurter Zeitung, 1921. VII. 7. Zweites Morgenblatt. 5 Frankfurter Zeitung 1921. jún. 20. Abendblatt; 1921. jul. 7. II. Morgenblatt.