Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Somló Bódog

25 «Hogy ... in concreto hol és kire nézve vagyunk a beavatkozáshoz szükséges ismeretek birtokában, hol milyen beavatkozás helyes, avagy hol helyesebb a beavatkozástól való tartózkodás, ezek oly kérdések, amelyek csak konkrété oldhatók meg.»l S hogy az állami beavatkozás csak az individualizmusnak az ellentéte, de nem képezi szerzőnk szerint az egyéniség szabad kifejlődésének akadályát, arra nézve pedig idézhetjük «Jogbölcseleti Előadásaiból)) a következő idevágó helyet: «ha valószínűnek kell tartanunk a baromi munka és az utolsó csepp munkaerőig való kiszipolyoztatás megszűnését, a tudomány és művészet áldásainak és szeretetének általánosabbá válását... akkor hinnünk kell az egyéniség dúsabb fejlődésében, keményebb érvényesülésében, szabadabb mozgásában, nagyobb megbecsülésében és annak az igazi szabadságnak megvalósulásában, mely a társadalmi együttlét és a jogi szabályozás békóiból szárnyakat alakit.» (Jogbölcs. Előadások 1905. I. füz. 103.) Az elmondottak alapján kibontakozik annak a felfogásnak a képe, amelyhez Somló Bódog tudományos fejlődésének első időszakában eljutott. Ezen kép alapszíneire a Pikler-féle célszerűségi belátás elmélete és a Spencer-féle evolucionista filozófia voltak a legnagyobb hatással. Azonban egyiket sem fogadja el kritika nélkül, hanem lenyesegeti belőlük azt, amit nem tud megegyeztetni eredeti gondolkodása saját irányaival. Az említett két rendszeren kívül erősen hat reája továbbá a történelmi materializmus is; ha vissza is utasítja ezen elméletet egyoldalúsága miatt (Jogbölcselet 22.; Áll. Beav. és Indiv. 15—24.; Jogbölcs. Előadások I. 53—56.), mégis egyetért a szocializmussal az állami beavatkozás kérdésében2 és az alsóbb néposztálj ok sorsának a javítására irányuló törekvésben. írásainak hangja különösen meleggé válik, midőn ezen utóbbi kérdésről van szó. Eddigi kutatásaiból leszűrt gondolkodásmódjának leghívebb tükre ((Jogbölcseleti Előadásaina k» két füzete. (Kolozsvár, Kézirat gyanánt. I. füzet. 1905. Általános rész. 134. L, II. füzet. 1906. A büntetőjog bölcselete. 156. 1.) Természettudományosan monisztikus világnézet, az evolucionista elvnek szigorú keresztülvitele, utilitarisztikus értékelés jellemzik. A jogböleseletet a jog szociológiájának tekinti, amely a jogra vonatkozó ismereteinket egész tudásunk egységes rendszerébe illeszti, különösen azáltal, hogy a jog és a társadalmi élet egyéb jelenségei között az összefüggéseket felderíti. A jogot teljesen a természettudományos kauzalitás oldaláról nézi. Keresi a jog okait és hatásait, valamint megállapítja azokat a fejlődési tendenciákat, amelyek a jogfejlődés rendjében konstatálhatok és amelyek bizonyos mértékben következtetést enged1 I. m. 100. 1. — Az «Állami beavatko2ás és individualizmus»-ban tárgyalt kérdéseket fejtegeti szerzőnk «A természetes kiválasztás az emberi társadalmakban)) (Huszadik Század III. évf. 1902. VI. k. 406—420. 11.) és ((Természet és társadalom)) (Huszadik Század IV. évf. 1903. VIII. k. 992—994. 1.) cimü dolgozataiban is. 2 Ali. beav. és ind. 134. 1. : «a szocializmus jutott legközelebb az objektív tudományos igazsághoz.))