Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Somló Bódog

22 Kutatásainak további rendjén mindinkább belemélyed Spencer filozófiájának a tanulmányozásába. A Stampfel-félc Tudományos Zsebkönyvtár számára megírja az «E t h i k a» (59. füz. 1900. 61. 1.) és «S z o c i o 1 ó g i a» (79. füzet 1901. 64. 1) c. füzeteket, melyek miként a bevezető sorokban mindenütt maga mondja, teljesen Spencer Herbert idevonatkozó gondolatmenetének rövidrefogott tartalmát adják vissza. A * Társadalomtudományi Könyvtár» első kötetében pedig lefordítja Spencer filozófiájának Collins F. Howard által írt kivonatából a «Y é g s ő A lapelv eke t» tárgyaló fejezetet. (Bpest. 1903. I. Rész: Végső Alapelvek. 1—66. 11.) Bármennyire hatása alatt áll is azonban a szintétikus filozófiának, nem mond le az önállóan gondolkodó kritika jogáról. Már «H á b o r ú és b é k e» c. értekezésében (Magyar Egyetemi Szemle. 1. sz. 19UU. okt. 21—30. L) kimutatja, hogy a Spencer-féle szociológiának legdominánsabb szintézise, a militarizmus és az indusztrializmus éles szembeállítása, nem helyes, minthogy épen az indusztrializmus egyik legerősebb oszlopa a militarizmusnak. S a háborút nem lehet pusztán a militarizmus leáldozófélben levő tökéletlenebb korszakábóli maradványnak tekinteni, amelynek eltűnése csak idő kérdése, mert «a háborúk még napjainkban is fontos szükségletek kielégítésére szolgálnak» és a termelés és szaporodás anarchiáját mutató társadalmakban ezentúl is elkerülhetetlenek lesznek.» (I. m. 23, 25, 27, 28. 11.) Ezen fejtegetések míg egyrészről a «nemzetközi alkotmán} » tárgyalásánál alkalmazott realisztikus szemlélési módot juttatják eszünkbe, másrészt előre is sejtetni engedik, hogy szerzőnk a Spencer-féle túlzott individualizmussal szemben a szocialisztikus elméleteket fogja előnyben részesíteni. Inkább csak a módszert és a végső irányelveket, a szigorúan természettudományos felfogást veszi át Spencertől, akinek a rendszere a természettudományi világnézet első teljesen kiépített várát jelenti. S ha Spencer volt az, aki az erkölcsnek is a bekapcsolását az okozati összefüggések láncolatába létrehozni próbálta s az erkölcsi jelenségeket is mint a fejlődés eredményeit mutatta be, úgy ebből az időszakból származó dolgozataiban Somló Bódog is pusztán ebből a kauzális természettudományos szempontból nézi az erkölcsöt. «Az erkölcs túlkövetelései» c. előadásában1 pusztán pszichológiai determináló okot lát benne, amely az esetek legnagyobb részében többet követel, hogy íg}' az ellenkező irányban ható egoisztikus motívumokkal szemben a kev es e b b e t jelentő helyes cselekvést biztosabban elérhesse.2 Minthogy ilyen felfogas mellett az ethika pusztán az erkölcsi hatóokok mechanikája volna és csak azt kutatná, hogy «miként jönnek létre, miként hatnak, miként változnak, mitől függnek az (erkölcsi) parancsok és tilalmak*, de maga nem állíthatna fel parancsokat és tilalmakat (i. m. 23. 1.) — azért szer1 Előadta a Társ.-tud. Társ. 1901. dec. 30-iki ülésén. Megjelent a Huszadik Szazadban III. évf. 1902. V. k. 13-27. 11. 2 A helyes cselekvés alatt természetesen a célszerű, a hasznos cselekvést kell itt érteni; szerzőnk szerint «az erkölcsi szabályok egy részének ilyetén felfogása a hasznossági iskola keretében mozog». I. m. 23. 1.