Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1921 / 1. szám - Somló Bódog
23 zőnk úgy utoljára emlilett felolvasásában, mint cSpencer Her b e r t ethikája» című dolgozatában1 hibáztatja is, hogy Spencer ethikájában nemcsak «deskriptive és magyarázólag, hanem preskriptive (is) jár el és egy új erkölcsi kódexet igyekszik pozitív ismereteinek szikláin felépíteni.)) (I. m. 99. 1.) A természettudományos módszeren kívül még különösen a fejlődés gondolata az, amit szerzőnk minden fenntartás nélkül átvett a spenceri filozófiából. «A társadalmi fejlődés elméletéről és néhány gyakorlati alkalmazásáról)) c. dolgozatában2 kifejti, hogy «a társadalmat, amely a természetnek legrohamosabban fejlődő része, kizárólag csakis fejlődéstanilag lehet helyesen felfogni.« (I. m. 209.) Sőt amiként az ethika természettudományos felfogásában logikusan tovább ment, mint a nagy angol filozófus és helytelenítette Spencer ethikájának preskriptiv részét, úgy a fejlődéstani felfogásban is logikusabb, mint az evolucionista filozófia megalapítója és mint a fejlődés gondolatával ellenkezőt hibáztatja, hogy «Spencer a társadalmi fejlődés szempontjából két korszakot különböztetett meg: egy átmeneti állapotot és a teljes alkalmazkodottság állapotát»... s hogy ebben az utóbbi korszakban a tökéletesen fejlett társadalomban élő teljesen alkalmazkodott emberre vonatkozólag lehetségesnek tartja a cselekvésnek azt az ideális kódexét, amelyet abszolút ethika néven ismer a szintétikus filozófia. (I. m. 399—400.) Somló szerint minden csak relatív érvényű, s a «fejlődés elve az egyedüli elv, amelyet nem haladhat túl semmiféle fejlődés.* (I. m. 409.) — Természettudományos indukciók, — fejlődés elve, — relatív érvényűség — gondoljunk csak vissza arra az első dolgozatra, amely Somló Bódog tollából napvilágot látott! A legerősebb ellentétbe azonban szerzőnk Spencer szélső individualista felfogásával jutott. Már «S p e n c e r H e r b e r t» cimü 1900-ban megjelent cikkében (Huszadik Század I. évf. 1900. I. k. 405—414.), valamint a Tudományos Zsebkönyvtár számára írt «J o g b ö 1 c s e 1 e t» c. füzetben,3 továbbá fentebb említett «Spencer Herbert ethikája» c. előadásában (különösen 105—107. 1.) kifogásolja Spencer individualizmusát és ennek folytán ethikájának azt a részét, amely az állami élettel foglalkozik. E problémának a jog-és állambölcseletben különösen a modern szocialista törekvések folytán elfoglalt óriási jelentősége pedig arra bírja, hogy vele «Állami beavatkozás és individualizmus)) cimén külön monográfiában foglalkozzék. (Társ.-tud. Könyvtár II. k. Bpest 1900. X—175. I.) A történelmi materializmus alapjain felépült modern szocialista 1 Elmondatott a Társ.-tud. Társ. 1904. évi jan. 24-iki Spencer-emlékünnepélyén. Megjelent a Huszadik Században V. évf. 1904. IX. k. 98—110. 11. 2 Felolvasta a Társ.-tud. Társ. 1903. márc. 29-iki ülésén. Megjelent a Huszadik Században V. évf. 1903. VII. k. 397—409. 11. — Ez a dolgozat volt az előidézője az akkoriban nagy feltűnést keltett ((nagyváradi esetnek». 3 75. füzet. Budapest 1901. (62. 1.) - V. ö. 3«—39. 1. hol «Spencer természetjogáról" beszél, minthogy szintétikus filozófiájának az igazságosságról szóló része nagyban és egészben a 18-ik század természetjogával közös végső következtetésekre jut.
