Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - A parlamentek ellen

elsősorban áthatva a gondolattól, hogy a parlament mint nehézkes és bizonytalan hangulatú testület nem sokat nyújthat, s amennyiben még a jogos várakozáson is alul marad, ennek maguk a parlamenti tagok az okai. Az a képviselő, ki mennyiség és minőség tekintetében visszaél a beszédnek jogával, nem kisebbet vétkezik, mint a kardjával jog és ok nélkül hadonászó katona. A szabadság és nyilvánosság biztosítékait — rendes viszonyok között — megadja már a parlamentnek létezése maga és ennek általános tudata; fölösleges a politikai közvéleményt vásári csörtetéssel szünetlenül a garanciákra figyelmeztetni. A nemzetgyűlésnek is megvan a maga szakismereteket kivánó törvényhozói feladata. Működése — rendes körülmények között és hivatásszerűen — ebben merüljön ki s tekintse a megoldás külső feltételeit és járulékait — szükséges rossznak. Miképen, miféle választási rendszerrel lehetne a legjobban és legbiztosabban olyan képviselőkre számítani, kik képviselői feladatukat, parlamenti hivatásukat a kivánt módon fogják fel? Ebbe a kérdésbe ez alkalommal nem akarok belemélyedni. Egyelőre elegendőnek tartottam, hogy egy olyan parlamenti paedagógiát körvonaloztam, amely esetleg a jövő fejlődés szükségét és lehetőségét rejti magában. Sighele a parlament tagjainak számszerű reductióját javasolja (500-ról 100-ra). De Sighele maga — csak épúgy, mint az egész tömeglélektan — adós marad annak megállapításával, hogy mely számnál kezdődnek a tömegszerű jelenségek, hogy mi módon és meddig fokozódnak a növekedő számmal egyenes arányban. Részemről inkább a minőség, mintsem a mennyiség kérdését látom egész problémánkban. Már pédig nem tudom elképzelni, hogy az általános activ választói jog lényeges megszorítása nélkül miként lehetne a kívánatos minőséget biztosítani. Sighele javaslatánál esetleg úgy alakulna a dolog, hogy mentől kevesebb a betölthető mandátum, annál inkább saját embereiket erőszakolnák az alsóbb néprétegekre támaszkodó pártok. Az ily értelemben reducált parlamenttel Sighele maga sem lenne megelégedve. A választók körének kellő megszorításán kívül tán a közvetett választási rendszer segíthetne. Mert abból a gondolatból rég kiábrándultunk, hogy közvetlenül maga a nép tudja a legjobban megválasztani a vezetésére legalkalmasabb egyéneket. Mintha a legszélesebb alapra és a közvetlenségre fektetett választási rendszer mind a mai napig egy radikális rationalismusnak időelőtti terméke lenne. Végül egy megfontolásra szánt észrevételt. Azon utat, mely a parlamentből a nyilvánosságba vezet, jócskán meg kellene szűkíteni. Hírlapjaink túlságos buzgalommal közlik a nemzetgyűlés apró-cseprőségeit: jelentéktelen felszólalásait és pikáns közbeszólásait. Mintha a nyugati journalistika abban az irányban fejlődnék, hogy a parlamenti életből csupán a lényeges mozzanatokat hozza. Tán elégségesnek bizonyulna az elhangzott beszédeknek hivatalos jellegű bulletinszerü közlése. Valóban nincs is szükség reá, hogy a közvéleményt hetekig-hónapokig izgalomban tartsa, esetleg tettekre ragadja egy-egy antimilitarista elszólás, vagy egy kulturállan embernek kirohanása a kultúra ellen. Homyúnszky Gyúla.