Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - A parlamentek ellen

13 tömegben fokozható ereje és értéke, az érzelmek ilt növelik egymást, mert összegeződnek. A p á r l o s k o d á sna k, e magyar nyavalyának, sohasem lenne meg mindent átfogó, megrontó fontossága, ha nem tömegjelenségként kapna szünetlen új életre; ha a parlamenti rossz példától nem visszhangoznának a népgyűlések és a kortestanyák. És elkövetkezhetik az az idő, midőn a megmételyezett közvélemény kárörvendve szemléli az egyenetlen küzdelmet, amelyet az emberi nagyság a közélet porondján az emberi silánysággal vív. Láttuk, tudjuk, hogy tömegben nem a szellemi és erkölcsi kiválóságnak van a legtöbb esélye, hogy a maga tiszta fegyvereivel a győztes maradjon. Kivételesen boldogok a p e r i k 1 e s i korok, midőn a nép a legjobb vezetőre hallgat; önző haszonlesés és elvakult szenvedély egy tehetségnélküli Alkibiadest, egy kalandort is megtehet a nép vezetőjének. Nemzetek sorsdöntő korszakai ezek: a nagy elbukik és a kalandor magával ránt a végromlásba egy egész országot. III. A modern parlamentarismus az önkénnyel folytatott évszázados küzdelemnek eredményeként jött létre, éj) mint legfőbb biztosíték az önkényes rendelkezéseknek, a zsarnokságnak visszatérése ellen. Most, mert az intézmény teljes fejlettsége, tán túlérettsége idején úgy látjuk, hogy ahhoz szervi hibák kapcsolódnak, melyeknek jelei a fejlődés folyamán erősödtek, s melyek rendkívüli viszonyok között katastrophához is vezetnek, most sutba fogjuk dobni az egész intézményt? Nyilvánvalóan nem a parlamenti élet megszüntetéséről, hanem csupán módosításáról lehet szó. A hibák és hiányok mellé a parlamentarismus előnyeit és értékét is mindig oda kell gondolnunk, ha nem is beszélünk róluk. Igaz ugyan, hogy bármely biztosíték nyomban elveszítette létjogát, mihelyt azon munkát gátolja meg, melynek ellenőrzésére vagy elvégzésére mások helyett maguk a biztosítók vállalkoztak; de hisz a nemzetgyűlés nem minden esetben kerékkötője a heljres kormányzásnak és az állami haladásnak. A parlamenti biztosíték ugyan vajmi keveset szokott jelenteni fegyverre támaszkodó hatalommal szemben. De nem élünk mindenkor rendkívüli időket, s még ez utóbbiakra vonatkozóan is: a történet a gyáván meghunyászkodó és dicstelenül szétkergetett képviseleteken kívül dicsőséggel ellenállókról is be tud számolni. Azt mondottuk, hogy a parlamenti vitatkozások a politizálás tárgyi jellegét gyakran érzelmibe fordítják át a személyes ellentétek következtében. De viszont épúgy állíthatjuk, hogy a képviselők tanácskozási terme társadalmi nagy ellentétek esetében az érzelmi hő levezetésének, a józan egyezkedésnek fóruma lehet. Osztályérdekek mégis csak inkább a parlamentarismus keretei között, mintsem a nyilt utcán és tereken intézzék el egymás közt felmerülő ügyes-bajos dolgaikat. Folytonos ellenőrzés és még inkább ennek joga zaklatásokra igaztalan vádaskodásokra, zsarolásokra vezethet; de elképzelhetünk-e manapság állami igazgatást a parlament pénzügyi ellenőrzése nélkül ? Nyilvánosság nem mindig, nem mindenütt, nem minden esetben kívánatos; de azért nem tagadhatjuk, hogy a képviselőházakban kivételesen