Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - A parlamentek ellen

11 egy-egy közérdeket szolgáló interpellatió is hangzik el. A parlamCntarísmus előnyeit még olyan időkben sem szabad felejtenünk (mert vannak olyan idők is), amidőn a gyors és radikális cselekvés szükségének tudata a minimumra fokozta le az önkénytől való félelmet; midőn a zaklatott társadalom inkább feltétlenül adná át magát a tettek emberének, mintsem azt nézze és hallgassa végig, hogy mint iparkodik az üres parlamenti fecsegés — egy tehetetlen kormány fedezésére — a serény munkálkodásnak látszatát ébreszteni. A parlamentek alkati hibáját abban találtuk meg, hogy a működésük által feltételezett együttlét folytán tömeget jelentenek, s így a tömeglélektan törvényei alá esnek, melyek — nagy általánosságban szólva — az egyén értelmi (kritikai) képességének lefokozódását, érzelmi és akarati készségeinek növekedését követelik. A baj constatálása már az ellenszer ismeretét magában rejti. Mondottuk, hogy az egyének nem egyforma módon viselkednek azon hatásokkal szemben, melyeket rájok tömegjclenségek gyakorolnak; vannak, kik könnyen és teljes mértékben illeszkednek a lömeghangulatba, míg mások több-kevesebb ellenállást fejtenek ki a befolyások leküzdésére. Tömeg és tömeg között ép abban rejlik a lényeges különbség (külső feltételeket és elkülönülő célokat leszámítva), hogy a kérdéses ellenállás szempontjából más és más jellegű tagokból tevődik össze. Ha nem így állana a dolog, akkor népmeeting és akadémiai ülés egyet jelentene; akkor nem lenne különbség egy indián törzsnek haditanácsa és az angol parlament között. Igaza van a tömegpsychologia egyik olasz bírálójának, M i c e 1 i-nek (La psicologia della folla, Riv. It. di sor., marzo 1899.), hogy a haladás nevében és érvelésével protestál az állandó természetűnek elképzelt tömeg gondolata ellen. Ilyen állandóság valóban nem is létezik és nyilván téves az a tömegpsychologia, amely feltételezi. A lélektani törvényszerűség csak a tüneményeknek általános irányát szabja meg, de nem determinálja véglegesen az egyes eseteket. Utóbbiak sokká összetettebbek és többféle tényezőtől függenek, semhogy a végső eredmény azonosságára gondolhatnánk. A tömeg az azt alkotó egyének minősége szerint fog változni, mert a számszerűség mellett a minőség szempontját sem szabad ügyeimen kívül hagynunk. Nemcsak hogy az egyén nem merül el teljesen a tömegben, de még az egyes egyének is különbözőkép, mert különböző mélységben merülnek el. Amint az individuumnak megvan a maga fejlődése, az individuumokból összeverődő tömeg is fejlődésképes. A mai angol parlament nem a 18-ik századbeli; pedig az élesszemű C h e s t e r f i e 1 d, ki az utóbbiról jól megállapította a tömegszerűséget, ezt a mairól is constatálhatná (idézve Sighclenél, 224. 1.). Általános tételként mondhatjuk ki, hogy mentől sikeresebb ellenállást tudnak a tömeg egyes tagjai tömegjelenségekkel szemben tanúsítani, annál kevés bbé fogja az az egész tömeg, az egyébként t y p i k u s tömegpsychologia i sajátságokat felmutatni. Ennélfogva a parlament reformjának kérdése a következőképen hangzik: kik, minő qualítású képviselők biztosítják a legjobban az itt is megkívánt ellenállást? Váí takozó érzelmi hangulatoktól és ezek befolyásától négy tulajdonság