Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 2. szám - W. Wundt [2. r.]

jellemző mozzanat, mint a szenvedés. Az utóbbit ugyanis tárgyakra vonatkoztatjuk, melyek ránk hatást gyakorolnak s ezzel bennünket es tevékenységünket gátolják. Az a tiszta tevékenység, mely én-ünket a ráható tárgyaktól megkülönbözteti, az akarat. "Általában semmi sincs —mondja Wundt — sem az emberen kívül, sem benne, amit teljesen és igazán magáénak mondhatna, mint az akarata.» így a transzoendenciának, mely a lelki egységre irányul, nem lehet más végsó pontja, mint a tiszta akarat- Wundt metafizikájának az .-akarat* fogalma, mint következetesen végigvezetett alapmotívum, ad egységes stílust. A lelki egységek nem elszigetelten, hanem közösségben élnek. Az egyes lelki élet tapasztalásunk előtt mindig a társadalomnak, mint szellemi totalitásnak, tagjaként jelentkezik s csak ebben érthető tartalma és motívumai. Az egyes akaratok a mindig átfogóbb akarati közösségek formájában Icsalád, törzs, állam stb.» jelentkeznek. Ennek a sornak végsó pontja csakis az emberi egyetemes akarat lehet, mely az egész emberiséget bizonyos célok tudatos megvalósításában egyesíti. Az ilyen közösségnek eszméje nemcsak elméletileg megszerkesztett, hanem egyszersmind gyakorlatilag is érvényes eszmény. Wundt szerint, ha az emberiség történetének valami észszerű jelentést kell tulajdonítanunk, ez nem lehet egyéb, mint a humanitás eszményének fejlődése. Ha a metafizika egyedül a pszichológiai eszmék talaján épül föl, az idealizmus formaját ölti. cj Hogyha nem akar mk sem a materializmusnak, sem az idealizmusnak egyoldalú útjain járni, hanem a létezőnek még átfogóbb fogalmához kívánunk jutni. Wundt szerint nincs egyéb hátra, mint a kozmológiai és a pszichológiai eszmék egyesítése. így jutunk az ontológiai eszmékhez. Wundt metafizikai gondolatmenetének ez a legmerészebb útja. Kiindulópontja az a tény, «hogy az eredeti képzettárgy tárgyra es képzetre mint két egymástól elkülönítendő, de mégis együvétartozu alkotórészre válik szét* Mivel mindkettő eredetileg egy, az elméleti reflexió arA"a törekszik, hogy a belső és külső tapasztalás szétválasztását a metafizikai szemlélet számára ismét szüntesse meg. Ha csak nem akarunk a probléma megoldásáról a határozatlan dualizmus javára lemondani, nincsen más utunk, mint a kozmológiai sornak a pszichológiai sorban való fóloldasa vagy megfordítva, hogy végsö egységet kapjunk. A világot tehát vagy szellemi, vagy anyagi egységnek kell gondolnunk: harmadik út nincsen. Wundt az első utat választja: a világ lényegében szellemi egység. Hogyan jut Wundt ehhez a merésznek látszó alapfelfogáshoz ? A kozmológiai vizsgalat szerint a világ bizonyos elemek összefüggése. De hogy mik ezek az elemek, arról semmit se tud mondani. Ezzel szemben a pszichológiai vizsgalat közvetlenül az akaratot, mint a mi végsó lényegünket, az alany sajátos valóságát ismeri föL Tapasztalásunk alapján azt, ami reánk hat s szenvedést okoz, tevékenységnek kell tartanunk. Mivel azonban előttünk közvetlenül semmi egyéb tevékenység sem ismeretes, mint csak akaratunk, föl kell tennünk, hogy az is, ami reánk hat, valami idegen akarat. Ezzel minden törtenest különböző akaratok