Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 2. szám - W. Wundt [2. r.]

204 képviselője, mely Fechnerből és Lotzéból kiindulva a világ végső valóságát általában valami szellemiben, lélekszerűben pillantja meg. Ezt a metafizikát induktív módon iparkodik megszerkeszteni, tagadva a külön metafizikai ismerőképességet. A XX. század elején azonban nagy fordulat áll be: újra diadalmaskodni kezd a sajátos metafizikai ismerőképesség követelménye az intuíció formájában. Schellingnek újra hivei vannak s szellemi unokájának, Bergsonnak intuitív metafizikája küzd az uralomért. 2. Az induktív metafizikának, mint láttuk, Wundtnál két útja van: a reális és az imaginárius transzcendencia. Azoknak a metafizikai fogalmaknak, melyek e két úton az egyes tudományokon fölépülő világnézetnek egységet és bizonyos fokú befejezettséget kölcsönöznek, Wundt szerint {System der Philosophie. II.) három faja van : kozmológiai, pszichológiai és ontológiai eszmék. A transzcendencia a k o zmológiában egyrészt egy abszolúte oszthatatlan egységnek eszméjéhez, másrészt a külső tapasztalás végtelen egészének (totalitásának) eszméjéhez vezet. Hasonlókép kettős irányú a pszichológiai transzcendencia : itt a tapasztalás túllépése egyrészt a szellemi lét végső, tovább már nem bontható individuális egységének eszméjéhez, másrészt valamennyi szellem totalitásának, az egész szellemi világ egyetemes alapjának eszméjéhez juttat. Az ontológiai eszmék végül a kozmológiai és pszichológiai eszmék egyesítése iitján jönnek létre: az ontológiai eszme a világnak, mint akaró lények egységes totalitásának eszméje. a) A kozmológiai észismeret körében a quantitativ transzcendencia útján a végtelen tér és a végtelen idő eszméi keletkeznek, a qualitativ transzcendencia útján pedig a határtalan anyag és a megszakítatlan okság eszméje. A végtelen világmindenség eszméje két másik eszme forrása, melyek szükségkép összetartoznak: a végtelen haladás és a végtelen totalitás eszméinek. A külső tapasztalás végső egységét az atom fogalma fejezi ki. A tapasztalati természettudomány azonban csak relatíve egyszerű atomokat ismer. Az anyag végső, egyáltalán már nem osztható elemének eszméje abszolút egyszerűséget követel, mely ezen a területen csak akkor érhető el, ha egy pusztán formális fogalomra, a matematikai pontéra szorítkozunk. Ezzel pedig az anyag maga természetesen tisztán gondolati dologgá válik. Ha a metafizikát egyedül a kozmológiai eszmék alapján építjük föl (tér, idő, anyag fogalmain), a materializmus metafizikája jő létre. b) A metafizikában a legtöbb vita a pszichológiai eszmék körül forog már csak azért is, mert hasonlíthatatlanul nagyobb értékek kapcsolódnak hozzájuk gyakorlati szempontból, mint a kozmológiai eszmékhez. Az észismerés itt egyrészt az individuális egység, másrészt az egyetemes szellemi közösség eszméjéhez vezet. Minden szubjektív állapotunkat két alapvető ellentétes mozzanatra vezethetjük vissza: a tevékenységre és a szenvedésre. Különösen szembeszökő érzelmeinknek ez az ellentétekben mozgó természete. A tevékenység és a szenvedés együttjáró folyamatok, mert hisz a szenvedés nem egyéb, mint gátolt tevékenység. Általában a tevékenység én-ünket közvetlenebbül