Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 2. szám - Változás és törvény a nyelvtudományban

199 • tozásoknál, a hasonulásoknál, dissimilatióknál és hangátveteseknél a kanginductió megtörténte a tudat pillanatnyi állapotától függ; szórványos és individuális változásokkal van dolgunk, amelyek nem is mindig terjednek el az egész nyelvközösségben. A lélektan Hume óta a képzettársulásnak két fó formáját különbözteti meg L Az olyan érzeteknek és képzeteknek, amelyek tapasztalatunkban egyidejűleg vagy közvetlenül egymásután jelentkeztek, megvan az a készségük, hogy egymást kölcsönösen felújítsák. 2. Minden tudati tartalom felújíthatja azt a tudati tartalmat, amellyel közös elemei vannak. Az első esetben érintkezési v. külső képzettarsulással fBerührungsassoziation. association par eontiguité>, az utóbbiban hasonlósági v. belső képzettársulassal (Áhnlichkeitsass.) van dolgunk. Ennek megfelelőleg mind a jelentésváltozások, mind az analógiás változások köreben két nagy csoportot különböztetünk meg, aszerint, hogy a változás rugói mondattani természetüek-e vagy sem. A mondatalkotasnál ugyanis az egyes részképzetek nem egymásu'.án lépnek a tudatba, hanem a nyilatkozás pillanatában már az egész mondat tartalma mint s i m u 11 á n tudati tartalom szerepek Másrészt persze, miközben a mondatot elmondom, az egyes képzetek egymásután lépnek a tudat nézőpontja elé: ez a mondatalkotás successiv momentuma. Mondattani szerkezetek tagjait tehát külső associativ kapocs fűzi össze, amely annál erösebb, minél gyakrabban, minél állandóbban szerepelnek azonos tagok ugyanazon mondattani kapcsolatban. Az ilymódon kialakult lazább vagy szorosabb associatiós csoportok magyarázzák a jelentésváltozásnak azt a faját, amelyet tapadásnak nevezek: állandó syntacűkai szerkezet egyik tegja mintegy magába szívja a másik tag képzettartalmát. A fr. pas (< lat. passum \ rien (< lat rem'. jamais (< lat. jam magis' szavak eredeti jelentése: "lépés, valami, valaha'; mai tagadó jelentésük tagadó mondatokban a ne tagadó szócskával való gyakori kapcsolatukban ragadt rájuk. így keletkezett a m. sertés, hitves, hintó szavak jelentése a sertés-marha, hitves-feleség. hint'j-szekér jelzős kapcsolatokban. A tapadással szemben a jelentésváltozásoknak azt a másik, gazdag csoportját, amidón a névátvitel alapja tartalmi associatió, v o nz á s-nak neveztem. Ha pl. valaki a korsó nyílását száj-nak nevezi, vagy a szemsértó vörös szint rikitó-nak mondja, a jelentésváltozás asynctactikus; a névatvitelt a régi és új jelentés közös képzetelemei teszik lehetővé. Lélektani szempontból ugyanezt a két fótipust különböztetjük meg az analógiás változásoknál is. A syntactikai associatió nemcsak a szó jelentését, hanem a szó alakját is megváltoztathatja. A "vásárol, gyűjt' jelentésű szed-vesz ikerszó már a XVII. században szed-ved alakot öltött, a második tag az elsőhöz idomult. Szedett-vett helyett ma is csak úgy mondjuk : szedett-vedett. Ugyanígy magyarázandó örökkön-örökké < örökönörökké : kivilágos kivirradtig < világos kivirradtig. Az analógiának ezt a fajtáját, az indukáló és indukált szót összekötő associatió természetére gondolva, külső analógiának nevezem s szembeállítom az asyntacticus analógiás alakulások gazdag csoportjával. Ha a magyarban a regi