Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 2. szám - A társadalomtudományi inductióról

191 állanak más eseményekkel, mely relatiók ismétlődnek, azaz törvényt képviselnek. Ezekntan nem meglepő, hogy az inductio közvetlenül is törekedhet azon totalitás kideritésére, amelyet az egyetemes törvény képvisel az alájarendelt valóságokkal szemben. így alakul ki az inductio mibenlétéből folyólag a törvénytudomány eszméje, mely egyenrangú a leiróésa történeti tudománnyal. Mig a descriptio a valóságot úgy tekinti, amint az a jelenben adva van, a történettudomány pedig amint a valóság a múltban volt: a törvenytudomány a valóságot mint jövendőt tekinti, mert kiderítvén annak törvényeit, arra képesít bennünket, hogy a valóság jövő alakulását előre megmondjuk. Itt érvényesül a fsavoir c'est prévoir* elve* melyet Co mte illetéktelenül avat a tudományos megismerés egyetlen ismérvévé. 10. Ha kétségtelen is, hogy a valóságban általában s így a valóság minden területén s igy a társadalmi jélenségek körében is uralkodnak egyetemes törvények, ebből még épenseggel nem következik, hogy ily törvényeket a valóságnak akár csak egy sajátos területén is tudunk végérvényesen megállapítani. Ma már közhelyszamba megy, hogy a valóság oly kimeríthetetlen nagy azon körhöz mérten, melyet térben és időben korlátolt megfigyelésünk bevilágíthat, hogy az utóbbi alapján csak tóbbé-kevésbbé valószínűséggel biró általánosításokra vagyunk feljogo sitva. Ha valamely természeti törvényszerűséget az astronomiai megfigyeléseink körébe eső minden égitestre nézve is megállapíthatunk, ezzel csak elenyésző kis területét tekintettük át a térben elterülő világnak. Ha bizonyos természeti törvény tapasztalatilag mindannyiszor igazoltatott; amióta az emberiség megfigyelésekre képes és ha igazoltatni fog az emberiség elenyésztéig is, e sok millió esztendő meg mindig csak futó pillanat a világegyetem egész tartamához képest. Bármely inductiv általánosításunk valójában nem jár el több joggal, mint az az ember, ki éjnek idején kis lámpásával az utcára megy s az így bevilágított körből akar az egész város berendezésére következtetni. Bármely, a természeti vagy a szellemi jelenségekre nézve *inductive- ckideritettj törvény csak approximationak, tehát valószínű tételnek tekinthető, melyet újabb meg. figyelések talán már holnap megdöntenek. És ha sikerülne is valamely valóságtörvényt valóban megismernünk — ami természetesen nincs kizárva — akkor sem ismerhetnek fel teljes bizonyossággal, hogy formulázásunk teljesen igaz tételt fejez ki. Mert az inductiv tétel igazolása ugyanolyan ismereti anyagot tesz fel, mint aruelyre az inductio épített; ez utóbbi pedig a valóság egészének — a világnak — mindig csak elenyésző kis töredéket ölelheti fel. 11. A mondottakból önként következik, hogy a társadalmi jelenségek is, mint amelyek a valóság integráns részei, egyetemes törvényeknek vannak alávetve. Ezeket inductiv űton kisebb-nagyobb mértekben megismerhetjük, bár eredményeinket ezen a téren is csak többé-kevésbbe valószínűnek tarthatjuk s abszolút helyességükről sohasem győződhetünk meg. Tévesnek kell minősítenünk azt az álláspontot, mely szerint a társadalmi jelenségekben nem mutatható törvényszerűség, mert azok individuális jellegűek. Láttuk, hogy minden jelenség az, s ez alapon természeti