Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 2. szám - A társadalomtudományi inductióról

192 törvények fennállását is kétségbe lehetne vonni. De egyébként sem áll hogy az egymással viszonyban álló jelenségek individualitása meghiúsítaná törvényszerűségüket: láttuk, hogy a törényszerűség ismétlődő relatiókra, de nem egyéni valóságokra vonatkozik. Ez okból Windelband és Rickert1 azon tanítását sem oszthatjuk, mely szerint a történelem az egyetlennel,a soha vissza nem térő vei foglalkozván, mint «idiographikus tudomány)) élesen elkülönül a törvényszerűséget kutató «nomothetikus» tudománytól. Minden valóságra nézve alkothatunk idiographikus, történeti tudományt (6. §.): a természettudománynak csak úgy vannak történeti disciplinái, mint a szellemi s ezek körében a társadalmi tudományoknak. Viszont nem tarthatjuk lehetetlennek bármely jelenségre nézve is a törvényszerűség kutatását, ép mert a jelenség mibenléténél fogva mindig törvényeknek van alávetve. Más kérdés azonban, hogy bizonyos jelenségek rendkívül bonyolult voltánál fogva, képesek vagyunk-e megismerni e törvényszerűséget. Ez a kérdés ép a társadalmi jelenségekkel szemben joggal felvethető, mint amelyek szövevényessége, különösen amennyiben történeti folyamatokban tekintjük őket, oly nagyfokú, hogy eddig csak igen kis mértékben sikerült azokban bizonyos törvényszerűséget kimutatni. De a társadalmi jelenségek törvényszerűségét a társadalmi jelenségek megismerésére irányuló inductio mindig felteszi, ha nem is vagyunk képesek azt valamely concret formában megismerni. 11. Eredményeink meglepőek. Kiderült, hogy a társadalmi jelenségek természetére nézve megállapítható három legegyetemesebb tétel, nevezetesen, hogy a társadalmi jelenségek typusokat mutatnak, hogy szerves folyamatot, azaz történetet alkotnak és hogy törvényszerűek, nem eredményei a társadalomtudományi inductiónak, hanem előfeltevései. Jól ügyeljünk azonban : elő feltevések és nem feltevések; a priori tételek, de nem hypothesisek. Kiderül ez abból, hogy logikai előfeltevései bármely társadalomtudományi megállapításnak, s ezért ha nem volnánk bizonyosak szemünkben, a társadalmi jelenségekre vonatkozó tudományos tapasztalásunkat, vagyis inductiónkat nem is tudnók megkezdeni. A hypothesis csak valószínűséggel bir, az a priori tétel ellenben a legbizonyosabb minden egyéb tételnél, mert hiszen belőle meríti minden egyéb, tehát minden empirikus Ítélet is bizonyosságát. Hiszen a társadalmi jelenségekre vonatkozó bármely hypothesis ís elkerülhetetlenül a társadalomtudomány említett előfeltevéseire épít. Oly társadalmi jelenségek, melyek egymáshoz nem hasonlítanának, önellentmondás: hiszen azért ép társadalmi jelenségek mind, mert v a n bennük közös vonás. Hasonlóképen önmagát rontja le egy oly társadalom fogalma, mely egymásra nem szüntelenül ható individuumokból áll, vagyis amelynek nincs története: mert társadalom ép több egyén lelki kölcsönhatását jelenti. Végül nem törvényszerű társadalmi jelenség is contradictio in adjecto, mert hiszen láttuk, (9. §.), hogy már a társadalmi jelenségek hasonlósága involválja logikailag azok törvényszerűségét. i Windelband : Geschichte und Naturwissenschaft. 1894. Rickert: Die Grenzen •der naturwissenschaftlichen Begriffsbildung. 1902.