Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 2. szám - A társadalomtudományi inductióról

m ges folyamatot képeznek: ennyiben a «világfolyamat» fogalmának érvénye minden, az események vizsgálatára irányuló induetiónak előfeltevése. Világfolyamat pedig csak úgy állhat eló, ha a «világot» alkotó valósasok mindannyian hatnak egymásra — különben nem alakulhatna ki egységes világfolyamat. Az, mit okság elvének nevezünk, nem egyéb, mint az egyetemes kölcsönhatás elvének egyik speciális esete. Az inductio, amennyiben a valóságokat mint események hordozóit tekinti, arra törekszik, hogy valamely eseményt megtörténtnek mutat ki, azaz beleilleszti a világfolyamat valamely pontjába. Mikor a iíeogonia a Föld egy elmúlt korszakát mutatja ki, voltaképen nem tesz egyebet, mint kimutatja, ho^y a világfolyamat mint totalitás megkívánja azt, hogy az e korszakot alkotó események valóban megtörténtek légyen az elmúlt idó egy pontján. Ugyanezt jelenti pl, a politikai történetnek valamely megállapítása. Az itt követett módszer — a fenti általános értelemben használva a szót — szintén joggal mondható induetiónak, mert eiyes valóságból totalitást ismer meg. Az inductio azonban még itt sem általánosítás, hanem a világfolyamat egyes eseményének vagy eseménytöredékének lokslizalása a múltban. Midőn az inductio ezt a munkát végzi, a történettudományt szervezi. 7. Ha a társadalmi jelenségek szempontjából vizsgáljuk az inductio e második előfeltevését, a következőket állapíthatjuk meg. Midőn a társadalmi jelenséaeket tesszük inductiv kutatás tárgyává, akkor már eleve bizonyosnak kell vennünk, hogy minden társadalomnak van törtenete. Históriának szűkebb értelemben ugyanis ép azt a folyamaot nevezzük, mely valamely társadalomban végbemenő eseményekből, azaz kölcsönhatásokból szövődik össze. E folyamat egységes, mert hiszen egyazon társadalmi közület élményeinek összességét jelenti. Ezért valamely társadalomban lefolyó történelem s több, egymással kölcsönt hatásban álló társadalom története szerves egeszet alkot 8. Oly «egész* alatt, melyet az inductio a valóság egyes mozzanataiból, mint részekből meg akar ismerni, nemcsak typust és szerves eseménysorozatot érthetünk, hanem oly törvényt is. mely a valóságban ismétlődő relatiókat adja vissza. Abban van törvény, amiben rend van R e n dnek pedig bizonyos mozzanatok között fennálló oly relatiókat nevezünk, melyek ismétlődnek. Törvénynek szűkebb értelemben azonban csak a változásban ismétlődő relatiókat nevezzük. Ez érteimezes szerint például a szabadesés törvénye azt jelenti, hogy ket test kölcsönös vonzása, ha ennek érvényesülése nem gátoltatik. egyenletesen gyorsuló esésben fog megnyilvánulni az egyik test részéről es pedig minden esetben, vagyis az 'egyenletesen gyorsuló esés*-nek nevezett relatio mindannyiszor fellep a természetben, ha két test az említett módon hathat egymásra. Es jól vigyázzunk: e törvény általános érvényét épen nem befolyásolja az a körülmény, hogy semmiféle test sem eshet csak kétszer is teljesen egyforma módon — mert hiszen bármely testnek a többi testhez viszonyított helyzete minden pillanatban változik. Nem zavarja pedig a szabadesés törvényét ez azért, mert a törvény sohasem