Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 2. szám - A társadalomtudományi inductióról

188 mondanunk, hogy a társadalomtudományi inductio előfeltevése mindenekelőtt az, hogy a társadalmi jelenségek hasonlítanak egymáshoz. E tétel többet mond, mint első tekintetre látszik. Mert voltaképen azt jelenti, hogy a legkülönbözőbb társadalmi jelenségekben is van közös vonás, amelynél fogva ép társadalmi jelenségek. És jól vigyázzunk: ez nem eredménye, de előfeltétele a társadalomtudományi inductiónak: hiszen azt, hogy mire irányozzam e téren az inductiót,. már feltesz 'valamelyes selectiós elvet, mely a sokféle jelenség közül ép a társadalmiakat választja ki. Igaz, hogy a «tapasztalásból» tudjuk meg, hogy van társadalmi élet s hogy az alapvető vonásaiban tapasztalatunk körében mindenütt egyforma — azonban e tétel egyetemességét a mindig hézagos emberi empíria sohasem biztosíthatja. Hiszen tételünk nem egyéb, mint annak a még egyetemesebb metaphysikai princípiumnak egy sajátos esete, mely szerint a valóságban általában vannak typusok, azaz egymáshoz hasonló jelenségek. Ez egység nem semmisíti meg az egymáshoz hasonló jelenségek egyéni vonásait: nem ez utóbbiak rovására, de ezeken épül fel. Hiszen a «hasonlóság» különbözőséget (diversitas) és különféleséget (differentia) tesz fel: csak egynél több és többféle dolog között lehet hasonlóságról szó. E körülmény azután más oldalról is megvilágítja az inductio e most tárgyalt első praesuppositóját. Ez utóbbi ugyanis azt a tételt is magában foglalja, hogy az egyest nem lehet maradék nélkül levezetni abból, ami az egyesek közt közös, azaz az általánosból. Egyes és általános, mint rész és egész, correlativ fogalmak, melyek egymást felteszik s ebből folyólag egyenértékű tényezői a valóságnak. De ha ez így van, akkor az <egyes»-nek megismerése külön kiindulópontot kíván a valóság tudományos vizsgálatában szemben, az előrefeltett általánossággal. Az ily kiindulópontot, midőn az egyest a maga egyéni sajátosságában tudatosítjuk, leírásnak nevezzük. A valóság tudományos vizsgálata abban is megállapíthatja programmját, hogy célja nem is egyéb, mint a valóságban uralkodó typusok megállapítása. így jönnek létre a valóságtudományok körében az úgynevezett leíró tudományok, aminők a természettudományok körében a bonctan, az anthropologia, részben a földrajz stb. — a szellemi tudományok körében pedig például az ethnographia, a statisztika. A tudományos leírás is már inductio, mert megnyilvánul benne ez utóbbi lényege: a valóság bizonyos totalitásának (a typusnak) megismerése egyes jelenségekből, melyek mint typikus jelenségek alkatrészei a typusnak. Megkülönböztetésül az inductio egyéb nemeitől, ez eljárást leíró inductiónak mondhatjuk. 6. Az inductio második előfeltevése a valóság természetére nézve az, hogy a realitás részei akként alkotnak egészet, hogy hatnak egymásra. Ha nem tesszük fel e tétel érvényét, minden inductio lehetetlenné válik. Midőn a valóságot, mint változót vizsgálom, azaz, ha események összességének tekintem, akkor is megismerésem arra irányul, hogy a valóságot valami totalitásnak ismerjem fel. Az események azonban csak úgy lehetnek részei valamely egésznek, ha azok e g y s é-