Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 2. szám - A társadalomtudományi inductióról

187 előfeltételeinek nyomozása által bukkannak tárgyaikra. Ezért a valósági tudomány legsajátosabb módszere az inductio, mely nem egyéb, mint logikailag szervezett, azaz tudományos tapasztalás, a mathematikaé jól definiált előzményekből való következtetés következményekre, vagyis deduetio. a philosophiaé pedig következményekből logikai előzményekből való következtetés, melyet S i g w a r t óta reductiónak nevezünk.1 3. Hogy feladatunknak: a társadalomtudományi inductio sajátosságai kifejtésének megfelelhessünk, mindenekelőtt az *egész^-nek különböző fajait kell egymástól elhatárolnunk, hogy az inductio szerepe megismerésünk különböző területein világosan álljon előttünk. Mert, ha igaz. hogy minden induetiónak végső alapja az a tétek mely szerint minden ismereti tárgy s igy a valóság is a 'rész* és az «egészi dualisrnusa szerint tagolódik, akkor az inductio annyifele lesz, ahány értelemben lehet a valóságban a *rész» es az «egész* dualismusáról szó. Hogyan találjuk meg e dualismus fajait? Semmiesetre sem inductióvaL mert hiszen az inductio már felteszi a dualisnius különböző fajait: ép ezek valamiféle ismeretére épit. Deductiv úton sem felelhetünk meg kérdésünkre, mert itt nem előzményből következményt akarunk kifejteni, hanem ép ellenkezőleg: minden inductio előfeltevéseiről van szó, tehát ép logikai előzményeket kell kinyomoznunk. Csak a reductiótól várhatunk sikert, vagyis ha problémánkat igy formulázzuk meg: a *résza és az *egesz» hányféle viszonyát kell teltennünk a valóságban, hogy az inductiv következtetés érvénye logikailag megalapoztassék ? 4. Ha az inductio nem egyéb, mint szervezett, azaz tudományos tapasztalás, akkor természetszerűleg több egyes valóságot kell szem elótt tartania, miután a valóság mindig sokféle tartalommal bír. E különféle mozzanatokból mint részekből kell a megfelelő totalitást megtalálnunk, ami azonban csak úgy lehetséges, ha egyazon egészbe tartozó részek valamiképen hasonlítanak egymáshoz. A szabadesés különböző esetei csak úgy szolgaihatnak arra,hogy a szabadesés egyetemes törvényét felismerjük, ha ez esetek nem mindenben különböznek egymástól: analógia nélkül nincs inductio.- Az analógiák keresése pedig csak akkor jogosult, ha feltesszük, hogy a valóságban vannak analóg jelenségek. Ha pedig feltesszük az egy egészhez tartozó jelenségek valamiféle hasonlóságát, ez más szóval azt teszi, hogy feltételeztük bizonyos t y p u s o k állandóságát a valóságban. Ahol analoy jelenségek vannak, ott typus is uralkodik, mert ott többé-kevesbbé t y p i k u s jelenségekről, azaz oly jellegzetes vonásokról lehet szó. amelyek az egy osztályba tartozó valamennyi jelenségben közösek. Az *egészi-nek első faja tehát, melyet a valóságban az inductio feltesz, a t y p u s, melynek mint részek a t y p i k u s jelenségek felelnek meg, 5. A társadalmi jelenségek vizsgálatára alkalmazva ezeket, azt kell i V. ó. szerző müvét: Bevezetés a philosophiába. 1920. 11. s k. 1. s V. ö. Sárffy Aladár: Az analógia az inductio szolgálatában. Athenaeum, VII. évf. 1898. Ui-558. L